Szabad Kereskedővárosok

Az elveszett jogar

- De ha valakinek mégis kedve támadna követni minket, legalább ha elfogjuk kikérdezhetjük.*Pillant Vlagyiszkaja felé, neki mindegy, hogy szétvállnak-e vagy sem, mikor viszont a szőke nő közli, hogy csak úgy magában sétálgatna egyet a városan, összeugranak a szemöldökei.*
- Ha büdös vagyok, akkor mondd a szemembe. Mi is pont ugyan annyira nem ismerjük a környéket. Ha pedig nem mondod mikorra várjunk, nem fogjuk tudni, mikortól kezeljünk eltűntnek. *Közli a tényt, ez nem bizalom kérdése, főleg mert itt most bűnözők után kajtatnak, bármikor beletenyerelhetnek valamibe váratlanúl.*
- Ha pedig nem tudjuk hova mész, nem fogjuk tudni merre keressünk, ha bajba keveredsz. *Teszi hozzá még mindig vigyorogva. De ha a nő nem árul el semmit, nem fogja ezért visszatartani, ha menne.*

Az elveszett jogar

Nettara látogató mondata számára érthetetlen. -Hanem? Akkor mégis mint mi? De Aurora biztosan jobban érti.

Aztán mikor már kinn vannak. A forgalom is élénkebb a térkép és a nevek egy lapon vannak nagy levegőt vesz és végül ezt mondja.

- Ha ennyire gyanúsak lehetünk, akkor én most inkább város nézőbe indulok. -Néz hol Belionra, hol pedig Aurorára.

- Nem teszek semmi rosszat ígérem.- Teszi hozzá a két értetlen vagy esetleg épp hitetlenkedő arckifejezés láttán.

Mielőtt elindulna Aurora és Belion ő még egy utolsót szól.

- Ne aggódjanak, ha esetleg sokára érnék vissza.- mondja teljesen természetesen.

Majd elindul a városba a fejében lévő térkép alapján, ami elsősorban a kikötőből érkezés útvonalat, csak visszafelé, sűrű körbe tekintés és helyek rögzítése.
Még a korábban számára nem látott letakart építménynél is megáll. Közben kíváncsian figyeli a sétálókat és kocsikat is. S mintha enyhe gyanú enné be magát azt illetően, hogy miért is kell a köpeny.

Az elveszett jogar

A címet egy szíves bólintással nyugtázza Aurora felé. - Köszönöm, de ne aggódjanak, csak akkor mennék el önökhöz, ha valamilyen rendkívüli hírt kellene közölnöm, és akkor sem, mint alparancsnok, vagy mint jómagam.

Igazán nincs mit és sok sikert önöknek! - Biccent feléjük, mikor a csapat távozik. Az utcán egyre sűrűbbé válik a forgalom, több kocsi is járja a macskaköves utakat a járókelők mellett.

Az elveszett jogar

Nézi a kézfogást, ha valakinek jó megfigyelőkészsége van, sok mindent tud levenni belőle. Bár eléggé ismeri már Beliont ahhoz, hogy sejtse, mi van a mosolya mögött, így rajta a sor, hogy valamiféle neutrális maszkot öltsön magára ahelyett, amit legszívesebben mutatna.

Valóban nem volna szerencsés, ha ide járkálnánk, de ugyanúgy gyanút kelthet, ha a Városőrség alparancsnoka sokat járkál az éj leple alatt...főleg, ha figyelik. Szólal meg, ő a részéről elárulja a szálláshelyük címét, de ez egyben egy figyelmeztetés is, hogy nem csak ők lehetnek gyanúsak, mint külhoniak.

Köszönjük a segítséget és a térképet. - biccent ő is, majd a társai után indul kifelé a szükségesnél nem több tekintetet vetve az alparancsnokra, kiérve mindkettejükre pillant.

Ez egy nagyon átgondolt és okos ötlet, félek, nem alaptalan azután, amit odabent hallottunk.. - felel, szintén szélesen mosolyogva, mintha csak valami kedélyes dologról diskurálnának. Vlagyiszkaja, megnézi akkor a Városházát? Addig mi elmegyünk a...másik helyszínre.

Az elveszett jogar

*~Mindig ez a farokméregetés...~ Terül el előzékeny mosoly a képén, miközben kezet fog a férfival, nem tudja nem észrevenni, mióta beléptek az irodába, hogy Aurora felé több érdeklődést tanúsít, mint felé és Vlagyiszkaja felé együttesen. De van ez így, ő nem dudorodik úgy melltájékon, nem is lenne szép. Átveszi a férfitól a listát meg a térképet és indulnak most már kifelé, ha Aurora be kívánja avatni az alparancsnokot a szálláshelyük pontos elhelyezkedésébe, abban sem állítja meg. Ha tudja és ha nem, mind a kettőből le tudnak szűrni valamit.*
- Köszönjük, további szép napot! *Köszön el, majd kilépnek lassan az utcára ha nincs fennakadás.*
- Felőlem kettéválhatunk, ha van rá igény. *Néz egyértelműen a szőkére. Majd közelebb hajol a két nőhöz, hogy azt más ne hallja.*
- Azt javasolnám, menjünk a kellőnél hosszabb úton, hátha valakinek mégis szemet szúrtunk, bár nem biztos, hogy lesz olyan szerencsénk, hogy valaki már most a nyomunkba ered, hogy kövessen. *Mosolyog szélesen, mintha csak viccet mesélne.*
- A hazamenetelt ugyan így, javaslom a szálláson találkozzunk.

Az elveszett jogar

A történésekre és a szavakra inkább már nem reagál többet. De Nettara számárá egy kérdőjel marad és egy kérdés társul mellé. - Miért nem beszélt neki a parancsnok a szállásról négyszemközt? De arról pedig igen, hogy ide jövünk? némileg összehúzott szemöldökkel és gondolataiba merülve néz ki néha az ablakon, amíg el nem hangzanak a szállást illető mondatok, amelyre ezúttal hirtelen néz Nettara alparancsnokra.
- Ha ennyire titok a jelenlétünk, akkor nem is kéne, hogy eljöjjön.

Mivel neki már nincs több olyan kérdése, amit fel tudna tenni úgy, hogy az ne okozzon problémát így inkább csöndben marad.

Egyedül Belionnon látja az indulási szándékot így közelebb lép hozzá, s egy biccentéssel nyugtázza a listát a térképpel.

Majd Nettara felé fordul és elköszön. Ami után indulásra készen áll ezúttal az ajtó mellett.

- Köszönöm a türelmét és a segítségét. - Biccent felé is nem vár és nem is akar többet erre fordítani.