Szabad Kereskedővárosok

*Vlagyiszkajától sem tud meg semmi jelentőset, ahhoz képest, hogy elméletileg egymással fognak dolgozni és nem egymás ellen. Elnyom egy fintort, majd inkább jobb oldat helyet foglal egy székben. Őt a terem berendezése kicsit sem hatja meg, látott már elég csili-vili báltermet és szalont, tanácsteremben is járt már. Amint nyílik az ajtó feláll, megvírja míg a díszes társaság belépked és ahogy elhangzik a felszólítás, már rakja is vissza a hátsóját az iménti helyre. Mikor pedig bemutatkozásra szólítják, feláll és elsőként esik túl a dolgon, bár nem hiszi, hogy a három alaknak nem lenne róla már egy vaskos aktája. Egy udvarias meghajlást is produkál, csak aztán kezd bele.*
- Argaladori Belion vagyok, a Székvárosi ispán egyik fia. Saját nemesi címmel nem rendelkezem. Jelenleg a Szabad Kereskedővárosok legforgalmasabb kikötőjénél dolgozom, az import és vámrendszer újrakalibrálásán. Igen, főleg papír és iktatási és számítási munka, de ezt is el kell végezni valakinek. Jelenleg ott is lakom, a nekem kirendelt szobában, négy emberem hagytam hátra addig is, hogy elláthassák a feladatot. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem a belém vetet bizalmukat és ígérem minden tőlem telhetőt megteszek az ügy mihamarabbi lezárása érdekében. *Biccent, majd visszaül és a következő felé pillant.*

Az elveszett jogar

Egy ideig azért megvárattatják őket, így van még lehetőségük beszélgetni, mielőtt a pódium mögötti ajtó kinyílik. Ekkor három alak lép ki rajta, elsőnek egy, az őrséghez hasonló ruházatú középkorú nő, de rajta fém helyett vastag bőrvért látható, szintén a város címerével, illetve lábszárain, combjain, felkarjain és alkarjain is azokra erősített bőr védők láthatóak, élénk narancsszínű varrással. Egyértelművé válhat, hogy magas rangban áll a városi őrségben, és mivel a tanács egyik tagja, valószínűleg annak parancsnokáról van szó. A páncél és a ruházat nehezen kivehetővé teszi, hogy milyen testalkattal rendelkezik, de a végtagjain szorosan illeszkedő védők fejlett izomzatra engednek következtetni. Oldalán a már megismert rövidkard és bot, viszont fején nem visel sisakot, így arca jól látszik, mely bár nem csúnya, de nem is mondható a legszebb virágnak, főként jelenleg a teremben tartózkodókhoz képest. Ezt tetézi komoly arckifejezése, melytől nem igyekszik megválni a csapatra nézve sem. Fekete haja hosszú lehet, de az gömbölyű kontyba van fonva hátul. Szagra nem visel semmilyen illatszert. Bal kezében a henger alakú bőrtok látható, melyet még a kikőtőben Achiel alparancsnok adott át Krozának, aki a második belépő.

A parancsnok megfogja az ajtót, hogy a már megismert öreg a botjával kibicegjen. Ősz, rövid, félhosszú haja inkább emlékeztethet egy aranyos bácsikára a falu széléről, mint a város leggazdagabb kereskedőjére, de az aranyos jelző gyorsan elveszik bárki számára, mikor elő tűnik semmitmondó arca alóla. Rögtön el is indul a pódium felé, őt pedig a nő követi, aki már nem tartja az ajtót a harmadik érkezőnek, ki kénytelen azt megfogni, és saját maga után becsukni. Az egyértelműen davokari férfi öltözködésével is felhívja származására a figyelmet. Barna bőre mellett világoskék szemei egyenesen felcsillannak, mikor épp a csapat felé néz, haja viszont turbánjába van rejtve. Ruházata narancs és fekete színekben keveredik, igazán igéző látvány az öregkor elején járó, borotvált arcú férfi. Kezében a bőrakta, melyet a kikötében a fiatal Sebol fiú nyújtott át Krozának. Kinézetre nagyon hasonlítanak egymásra, és szag alapján akár az is megállapítható, hogy egy család. Kellemes, lágy illatú kölniük is ugyanaz. Ő a leginkább olvasható arcú hármuk közül, mikor belép száját félre húzva néz a parancsnokra, nem tetszését a nő háta mögött kifejezve ezzel, hogy neki nem tartotta az ajtót. Azonban hamar arckifejezést vált, amint a kis csapatra pillant széles mosolyt mutat feléjük.
- Üdvözöljük önöket! - Szólal meg kedvesen, mikor felér a pódiumra. - Kérem foglaljanak helyet. - Mutat a padsorok előtt a bal és jobb oldali asztaloknál levő négy-négy székre. E közben a tanács helyei közül középen Kroza foglal helyet, tőle jobbra a parancsnok, balra pedig végül leül a davokari is.

- A nevem Hamed el Zaiban. - Mutatkozik be mélyen biccentve fejével. A névből Vlagyiszkaja már biztosra veheti, hogy Sebol apja a férfi, bár akár már az eddigi jelekből is rájöhetett, amennyit fecsegett neki hajóútjuk közben a fiú. Hamed vár egy kicsit, de számításaival ellentétben a másik két tanácstag nem szólal meg, ezért megköszörülve torkát folytatja. - Kroza Gapoiloaneval már megismerkedtek, a hölgy pedig Feketeöböli Hoplene, a városi őrség parancsnoka. Jómagam a hercegi tanácsnok és egyben udvari mágus volnék. - Megint vár egy kicsit, majd egy pillanatnyi bosszús arckifejezés után, amiért a többi tanácstag még mindig nem szól, ezt ő teszi meg újra. - Bár már tudjuk az önök neveit is, nem bánnánk, ha személyesen is bemutatkoznának. - Szavaiból és kíváncsi szemeiből látszik, hogy kicsit talán többre is számít a csapattól, minthogy egyszerűen egymás után elsorolják a saját neveiket.

Az elveszett jogar

Az utazás alatt épp úgy végig méri Krozát, mint az őt, S vele együtt épp úgy szemmel tartja a két tárgyat, mit át vett. Néha néz ki csak egy apró résen, hogy legyen mihez viszonyítania a későbbiekben.

Nem kér segítséget a leszálláshoz és alaposan körbe tekint, amennyire csak tud. A falak és az őrtorony sem kerüli el figyelmét, de a kút és a folyó szaga pedig újabb lehetőséget fog neki adni, hogy így is majd tudja merre jáhat.

Az őröket befelé menet nézi meg és szagukat is. Habár nem tartja valószínűnek, hogy velük bármi módon is kell majd találkoznia később.

A városháza épülete belülről meglepi, de nem eléggé. Így igaz körbe néz, és tárolja a szagokat, melyeket a beszélgetők engednek magukból.

Ahogy belép a terembe egyből elindul körbe járni, menet közben éri Belion megszólítása, melyre csak felhúzza jobb szemöldökét és egy mosoly jelenik meg az arcán.

Vadászattal. -válaszol röviden, egyszerűen a férfire nézve, miközben nem szakította meg a terem körbe járását.

Nem gondolja, hogy “elég” vegyes lenne a társaság.

Az elveszett jogar

Kíváncsian tekintget kifelé, nem sokat tud Axafahlról azon túl, hogy békés, bár nem sejti, hogy miféle tapasztalatokkal gazdagodva fog innen távozni, de legalább addig is van ideje összeszedni a gondolatait. A kocsiból kilépve elfogadva a segítő kezet szintén alaposan körbenéz.

Hangulatos lenne, de némileg...üres. - állapítja meg tekintetlt körbejáratva, bár mindezt inkább maga elé, mint útitársainak. Szertartásos biccentéssel követi az őröket a Városházára, magabiztosan lépdelve, s egészen addig meg sem szólal, amíg be nem érnek, ám csalatkoznia kell: társaságot egyelőre nem kapnak. Amíg Belion összeszedi a bátorságát, hogy megszólaljon, ő addig körbejár, alaposan szemrevételezve a termet, annak berendezését, és a fényt beárasztó üvegkupolát, bár az most inkább csak a kinti szürkeséget mutatja idebent is. Ahogy a férfi megszólal, viszonozza az előzékeny mosolyt, de ahogy elfordul tőle, az hamar le is olvad az arcáról.

Hamarosan úgyis megtudunk mindent, amit meg kell tudnunk. - felel könnyedén, partnereire és útitársaira pillantva, elgondolkozva, vajon kinek mi lehet a motivációja arra, hogy itt van...

Az elveszett jogar

*Az ablakon kitekintve szemügyre veszi a templomot és a kocsiból kiszállva az épületet. Nagyon csendesen telt az ideút, úgy érzi az öreg is jobban örült a pihenésnek, talán el is bóbiskolt mellette egy kicsit. Mikor bevezetik őket a terembe, magukra maradnak. Így végre elérkezettnek látja az időt, hogy kinyissa a száját. Először Vlagyiszkajához lép.*
- Drága hölgyem, ha szabad kérdezni, mivel foglalkozik? Aurorát már ismerem korábbról.. *Itt az említettre pillant, de az előzékeny mosoly nem lohad le, amit odavarázsolt.* .. úgy sejtem elég vegyes a társaság. Talán ők maguk se tudják milyen természetű lesz ez a munka.

Az elveszett jogar

Az öreg elégedetten nyugtázza, hogy senkinek sincs kedve megtörnie a csendet az út hátralevő részében, bár elégedettségének jelét nem mutatja. Semmitmondó tekintetével vizsgálja végig a két nőt, Beliont már volt ideje megnézni magának a hajóút alatt. Az ablakokon kitekintve, amennyiben kikukucskálnak a függönyök mögül, azt sem teszi szóvá, ők pedig oldaltól függően kissé különböző látványban részesülhetnek. A Krozával szemben ülő Vlagyiszkaja a bal oldalon kinézve egyre szebb építésű több szintes házakat láthat, kétség nem fér hozzá, hogy a város gazdagabb részén kocsikáznak végig, amit a mellettük az utcán elhaladó emberek viselete is igazolhat, bármily kevesen is bóklásznak kinn az esőben. Belion és Aurora felén, a jobb oldalon csak egy templom töri meg a hasonló látványt, hogy miféle istenségnek vagy istenségeknek hódolnak benne, nehezen kivehető a perc alatt, ameddig elhaladnak mellette, és az oldalán felállított renováló állványok is takarják.

Nem telik bele sok időbe, mire megérkeznek a célhelyre. A kocsiból kilépve már jobban szétnézhetnek. Az azt körülvevő három emeletes házak fölé csak nagyon kicsivel magasodó városháza főbejárata előtt kötnek ki, mely a szinte üres főtérre néz. Ott egy hatalmas emberi szobor és nem messze tőle egy szökőkút látható, rengeteg helyet hagyva üresen a téren. Attól délre már láthatják a város legmagasabb épületét, a hercegi palotát, mely egész szélességében néz a főtérre. Mind a palotát, mind a városházát kő kerítés veszi körbe, azonban a palota kerítésének hozzájuk legközelebb eső sarkán egy őrtorony is magasodik. Innen már az is megállapítható, hogy a várost valószínűleg egy folyó szeli ketté.

A kocsihoz két őr lép oda, egyikük lesegíti Krozát, aki kiosztja nekik a parancsokat. Az öreg egyedül indul az épület hátsó bejáratához, a csapatot pedig az őrökre bízza, azok illedelmesen kérik, hogy kövessék őket, olyan hangnemben, mintha valami magas rangú vendégekről lenne szó. Ha bármelyikük a kezét nyújtja, az őrök azt szintén lesegítik. A városháza és a palota körül persze többen is állnak, de csak kettő lett kinevezve a csapat kíséretének. Mindegyiken vékony szürke mellvért látható a város címerével, illetve csak a fejtetőt védő csúcsos sisak. Fegyverként oldalukon rövidkard látható, illetve egy bot, ha vérontás nélkül kell a rendet tartani.

A városházába belépve tágas tér fogadja az érkezőket, benn pár ember padokon ülve vagy azok mellett állva beszélget egymással, ügyet sem vetve a két őrrel kísért csapatra. A felső részt oszlopok tartják és korlátok mögül lehet lenézni az itteni belépő részhez, oda egy széles központi lépcső vezet, ezen kell felsétálniuk. Ha minden probléma nélkül követik az őröket, akkor azok a lépcső tetején található széles, két oldalas ajtóhoz lépnek, azt kinyitják nekik, és ha belépnek az immáron láthatóvá vált meghallgató terembe, akkor mögöttük becsukják azt, benn egyedül hagyva a kis társaságot. A teremben több pad sorakozik, legelől pedig egy óriási asztal mögött három díszes szék található, valószínűleg a városi tanácsosok helyei. Körben felettük szintén oszlopokkal egy második szint is található, ami a központi részre való rálátást biztosítja, azonban most néző közönségtől mentes a hely. Felül még bal és jobb oldalt is található egy-egy elszigetelt gazdag pompájú erkély.

A padsorok legelején, a tanács pódiumától nem messze szintén asztalok találhatóak azzal szemben, kényelmes székekkel mind a két oldalon. Kialakítása, mintha csak egy bírósági tárgyalóterem és egy színház ötvözete lenne. A tető egy üvegkupola, ami még így a lemenő nap mellett is sok fényt beenged, de a lámpások már égnek az oszlopokon, így nem kell attól tartani, hogy fény nélkül maradnak. Ameddig a tanácstagok meg nem érkeznek, Aurora, Belion és Vlagyiszkaja magukra hagyva élvezhetik ki ezt a hatalmas helységet.