Smaragd felföld

[Háborús Játékok]
[Smaragd-felföld melletti tartomány Harald zászlósúr birtoka]

*Bár Isenaart a hosszú út igencsak megviselte, most nem nyílik alkalma kipihenni azt, hanem azonnal a megbeszélt találkozó helyére siet. Meghallgatást kért a fejedelemtől, ami nem mindennapi dolog, még akkor sem, ha eleve rendkívüli történések húzódnak meg a háttérben. Ezúttal nem Harald zászlósúr kastélyában, hanem a tartomány egy félreeső szegletében, a régi taverna alatti pincerendszerben fogadja a lordot. Fényűzően berendezett ideiglenes álláshely ez, azonban a taverna, vagy az utca felől csak a lejárat előtt álló őrség árulkodik a helység különleges funkciójáról. Mivel már nem először jár itt, bejutása a főnemeshez zökkenőmentes.
Rangjának köszönhetően a kötelező formaságok elhagyásával, közvetlenül beszélhet Harald nagyúrral. Az mit sem sejtve szívélyes fogadtatásban részesíti az érkező lovagot.*

-Isten hozta Lord Isenaar minálunk! Már vártuk érkezését, a lehetőségek szerint fel is készültünk, hogy mind hadianyagban, mind emberi erőben ne szűkölködjön majd. Mikor óhajtja elkezdeni a felkészítését a seregnek?
*Isenaar tiszteletteljesen meghajol, mire Harold int a kíséretnek hogy távozhatnak.
- Méltóságos uram, köszönöm, hogy soron kívül fogadott, mentségemre szolgáljon kizárólag a körülmények változása kényszerített rá, hogy éljek az ön kegyes türelmével. Félek az Ön által szorgalmazott és sürgetett katonai beavatkozás megítélését felül kell vizsgálni. - *mondja tárgyilagosan*
*Harald szeme résnyire szűkül, és hirtelen indulatában, és értetlenségében nem is tudja mit szóljon. Végül erőt vesz magán és kiengedve a felgyülemlő gőzt szigorú hangnemben kérdi.*

-S mi oka van önkényesen felülbírálni ezt?
-Csupán az, hogy alapos okom van feltételezni, hogy a döntés hiányos információkra támaszkodva született meg. Tanulmányoztam a térképet tüzetesen, és számomra világossá vált, hogy nem egy egyszerű határmenti zavargásról van szó, hanem sokkal többről. - Isenaar lazít a tartásán.
*Erre már a nagyúr szeme is kikerekedik rendesen, és felkel az asztal mellől.*
-Mi többről lehet itt szó? Mutassa be feltevéseit ha kérhetem – *veti oda türelmezlenül*

*Isenaar kihúzza az egyik széket az asztal mellől és felöltőjét hanyagul a karfájára dobja. Hátizsákjából egy súlyos pergament helyez a széles és hosszú ebédlőasztalra, majd óvatosan széthajtogatja azt. Szélein, hogy fel ne pödrődjék, só és borsszórókkal igyekszik lesúlyozni. Harald kimérten odasétál és szeme a térképet pásztázza. Isenaar lépésről lépésre végig mutatja neki a térképen található tereptárgyakat, városokat, utakat, az egységeket pedig fűszertartókkal és fogvájókkal helyettesíti.*
-Ami árulkodó jel lehet az az – *kezd bele* – hogy bár három falut is érintett a dúlás, azonban két másik közeli falu teljesen érintetlen maradt. Vajon mi oka lehetett kikerülni a fosztogató csapatoknak ezt a két falut? A szomszédos mezők közül is párat furcsa módon megkíméltek, ezeket valamiért nem gyújtották fel. És valamiért a további terjedése is megállt a pusztításnak, holott számottevő ellenállásba nem ütköztek… * tárja szét karjait várakozólag*
-Segítsen ki Őlordsága, hogy mi következik mindebből…- *forgatja Harald zavarosan a szemeit*

-Ha jól tudom ön régóta hadilábon áll a tartományi szomszédaival nemde? Ezek a települések mind olyan szegletben vannak, ahol az ellenséges csapatok bevonása, elrejtése viszonylag könnyen megoldható, és a települések által határolt terület elcsatolható. Vélekedésem szerint, maga a települések lerohanása nem esztelen öldöklő és zsákmányszerző akció volt, hanem egy alapos és megfontolt terv első lépése. Tulajdonképpen provokáció a további beavatkozásra.

*Kis szünetet tart hogy a főúr megemészthesse a hallottakat. Csak bólogatásával jelzi, hogy érti a gondolatmenetet. Isenaar nem várja meg a kérdést, folytatja.*
-Lényegében a behatolók szemszögéből a három település a feláldozható veszteség. Lényegi szerepük nincs a térségben, de erődemonstrációnak, félrevezetésnek kiváló. A fennmaradó két település viszont már sokkal érdekesebb…ugyanis az, hogy a feltételezett csapatmozgások ilyen titokban tudtak maradni csak ezek bevonásával jöhetett létre. És itt jön az, hogy ha ez igaz, a környékbeli erdőségeket, amely ezen települések között húzódik, akadálytalanul ellephették a jól szervezett katonai csapatok, akik csak arra várnak hogy a felmentő sereg megérkezzen…
-*Harald döbbenetében leül egy közeli székre és onnan bámulja a térképet tovább.*
-Miért kímélték meg a földeket? Akkor lehetséges hogy egy kezdődő tartományi háború első lépése mindez? – kérdi feszülten.
-Megkímélték, mert a szomszédai az annexió után bízvást igényt tarthatnak ezen értékes földekre. Vélhetően a két szomszédja szövetségben áll ezügyben egymással. Azt mondom, hogy egy jól előkészített csapda ez, ami arra szolgál, hogy az ön seregének erősségeit első megmozdulásra megsemmisítse. Az odaérkező csapataink egyik oldalt a hegy felől, másik oldalt az erdő felől katlanba kerülnek, és ha még helytállnak is, utánpótlás hiányában, amely nem érkezhet a leégett falvak felől, felmorzsolhatók.
-És mire jó ez? A királynő és a Tanács ön szerint ezt tétlenül nézné?
-Ez nem jelentős terület, amely így gazdát cserél. Mint tudja a szomszédainak befolyása a Királyi Tanácsban sokat nőtt az utóbbi években, mivel jelentős haderővel támogatták a királyi udvar politikáját. A királynő egy báb. És mire eljut a híre a dolognak az udvarba, már el is oltják a füstölgő falvakat. Csak pár hűbéres szerződésen kell kijavítani a neveket…

*Harald haragjában felkapja a boroskorsót és a falhoz vágja.*
-És mégis mit tanácsol Isenaar mi tegyünk? * kérdi ingerülten házigazdája*
-Én semmiféleképpen nem vezetem a biztos halálba a katonáimat- mondja Isenaar konokul. Először is azt kell megcselekedni, ami elmaradt: fel kell deríteni a terepet rendesen. És nem kofának álcázott darabontokkal akikről bárki megmondja hogy honnan valósiak..
-Akkor ha jól értem maga visszakozik a harcból nemde? Ha nem megy maga, majd megy más!
-Engedelmével ezt kötve hiszem. A katonák rám hallgatnak tudja jól. És kit bízna meg a vezetésükkel?
Lord Edmundot? Aki annyira ostoba hogy egy birkanyájat nem képes kivezetni a karámból? Ugyan…
*Harald érzi már hogy harapófogóba került és próbálja menteni a menthetőt*
-Rendben! Akkor mit kér? Hogyan akarja csinálni, mondja!
*Isenaar kihúzza magát és felemeli a fejét, szemei körbe futnak a falon levő díszes szőnyegeken, majd egykedvűen sorolni kezdi*
-Huszonöt katonára van szükségem egyelőre, akik bárhol el tudnak vegyülni, a kiválasztásukról magam gondoskodom. Elsőként a vezetésem mellett felderítjük az ellenség állásait, majd további száz katonával kiegészítve az egységet kikényszerítjük az ellent az erdőségekből. Végül további kétszáz katona bevonásával mi is kivitelezünk egy kis meglepetést…Ugyan lehet hogy akár a fél erdőbe fog kerülni de hát… valamint és továbbá 4500 aranyba a részemre…

- 4500 arany? És még az erdő is? Mondja megbolondult? Hiszen jóllehet hogy ez több mint három falu egész éves haszna! *– ordítja Harald hisztérikusan*
-Az lehet .. de ha nem állítja meg őket akkor a pár mérfölddel messzebb lévő bányavidék is veszélybe kerülhet nem? –* mutat rá a térkép szélén lévő részre Isenaar az ujjával határozottan.*
*Harald megsemmisülten rogyik le a székre. Isenaar felkapja felöltőjét a szék karfájáról, színpadiasan meghajol és távozik.*