A katakombák

Nyugi! Csak kipróbálok valamit!


A három alak a kúria falai közül egy vaksötét helyen anyagiasul. Lassan kékes derengés ébred, majd pedig végül meleg fehér fénybe borul a hely. A fény a falakon és a mennyezeten szabályosan elhelyezett kristályokból jön és a jelenlétükre reagált. Fura egy szobának tűnik. Mintha az ispotályt egy szerszámos műhellyel keresztezték volna. Tágas és hosszúkás terem inkább, mint szoba. A székek és az asztalok a gnómhoz vannak méretezve, a többi holmi pedig jóformán ismeretlen a többieknek. Ahogy először rácsodálkoznak a bámészkodók mindenre, föl se tűnik, viszont nemsokára érezni kezdik. A levegő! A plafonon, ami a majd négy méter magas, szabályos csőrendszer halad, nyitott rácsokon üde, friss, hegyilevegő cirógatja arcukat. Ahogy a fény, ez is a jelenlétükre indult el. Oswalt az egyik terebélyes asztalhoz megy, amin papírok, pergamenek és mindenféle íróeszközök vannak katonás renden. Auróra és Isenaar lassan járkálva nézelődnek, és ami feltűnik, hogy pedáns rend van mindenhol. Több hatalmas asztal szolgál valamiféle gyűjtőpontnak itt.

Az egyiknél állatok, emberek, elfek, törpék, orkok, gyíklények és még ki tudja mik anatómiai képeit, leírását tartalmazza. A környékén pedig több szekrény, kád és polc sorakozik zsúfoltan megpakolva, de valami rend szerint, ami a polcokon lógó és a szekrények ajtajára ragasztott papíron van jelölve. A kádaknál feltűnik egy furcsa csőrendszer, amit egy kis karral tudnak megnyitni és friss víz jön belőle.

Egy másik saroknál talán ismerősebb holmik vannak. Ékszerekhez, hétköznapi holmikhoz, mechanikus csapdákhoz, az itt található gépezetekhez és még ki tudja miknek a javításához, alkotásához általános és speciális szerszámok találhatók. Különféle méretű tégelyekben zsírok, olajok és más hasonló anyagok vannak, de szemet szúr viszont egy olajfoltos lepellel letakart, speciális állvánnyal körbevett nagy valami. Halk és finom, de fura kattogások szűrődnek ki a lepel alól.

Máshol mindenféle anyagok vannak. Vas, acél, fa, üveg. Táblák, rudak, csövek sokféle méretben. Egy speciális létrás polcrendszer pedig nemesfémek és „különleges” anyagoktól roskadozik. A koponyás figyelmeztetés nem dekoráció.

Az utolsó pedig egy alkimista sarok. Itt is vannak ugye szekrények és polcok, de az egyik leginkább szembetűnő a létrás könyves és a hozzávalós polcrendszer, a másik maga az asztalrendszer. Kisebb asztalok egy minilabirintus szerű formába vannak pakolva, rajtuk mindenféle és formájú üvegholmival, mozsarakkal, forralóállványokkal, egy kis lepárló készülékkel, mérleggel, fogók, kanalak, szikék, tálcák garmadával.

A két ember talán nem is gondolta volna a kis vigyorgó gnómról. A terem holléte rejtély nekik és nincs sem ablak, sem ajtó, sem létra. Valószínűleg ez rejtély is fog maradni. A terem közepén egy pihenő van kialakítva, de túl érdekes talán ez a hely, hogy Auróra és Isenaar leüljön. Oswalt az anatómiás asztal felé indul és egy letakart furcsaságnál kezd ügyködni.
- Körbenézhettek! De jobb lenne, ha inkább leülnétek. -
Mutat a pihenő kanapéja és fotelja felé, azzal visszafordul és tesz-vesz tovább.

A város rég föld alá temetett emlékei. A századok során lesüllyedt utcái, épületei kiterjedt, több szintnyi mély hálózatot alkotnak a csatornákkal, városi pincerendszerekkel, mélyen a tenger szintje alá nyúló természetes barlangokkal és mesterséges kavernákkal....