A katakombák

[Földanya Bölcsője]

Egyenlőre úgy tűnt, nincs rém ami a párosra vetné magát. Az első csarnok tiszta volt, s csendjét csak a helyenként lecseppenő víz zavarhatta.

Torch hunyorogva figyeld, igyekezvén kivenni a sötétben felmerülő alakzatokat, valamint a csipetnyi fényáradatot a kettes csarnok irányából.

-Akkor valószínű, hogy a lény a hármas csarnokban pihen épp.-
Konstatálta suttogásával, s teste némileg elernyedt készültségéből. A kérdés hallatán ő is a fényforrás felé fókuszált.
-Fogalmam sincs…- S itt, félszemmel Nimrim-re sandított, már amennyire kitudta venni a kitsune sziluettjét.

-Szeretnéd megnézni?- Tette fel kérdését, megengedvén egy félmosolyt.
-Te vezetsz, én pedig követlek. Már ha nem szállt inába a bátorságod…- Suttogta, hangjába némi bolondos incselkedést rejtve, s kíváncsian várta hogy Nimrim kapva kap-e a lehetőségén, hogy az élre álljon.

[Földanya Bölcsője]

-Rendben akkor figyelek arra is. - Biccent az illúzióra tett figyelmeztetésre.

Ahogy az ajtó feltárul, annak hangja beívódik fülébe és vele együtt a légáramlattal érkező szag is.

Törekszik minimális zajt csapni és amint a teljes sötétség rájuk telepszik és megállnak az egyes csarnokba becsukja szemét és mélyen szív a meleg levegőbe, majd elemzi és aztán nyitja szemét és néz körbe ő is észleli a fényt maguk előtt.

Óvatosan lépked el a hármas terem felé szívva újabb levegőt és ha nem keltette fel a figyelmet esetleg valamivel a tappancsaival, akkor vissza sétál és a suttogásra féltérdre ereszkedve ad hasonlóan halk választ a füle mellett egyedül talán az orrának meleg páráját fújva rá.

- A hármas felől vér és pézsma halvány szaga. Mi lehet előttünk? - A választ követően érdeklődne, hangjában csak a kíváncsiság vegyül.

Majd amint feláll és Torch mögé áll, ismét hegyezi füleit, hogy történt-e valami közben és ismét beleszagol a levegőbe.

[Földanya Bölcsője]

-Az illózió tűz is megteszi majd. Csak ne feledd, ha sarokba szorultnak érzi majd magát, akkor az sem fogja már megfélemlíteni.-

A szilvás kérdésre hátrapillantott társára, s félmosolya mellett kérdőn megemelte jobb szemöldökét, de nem válaszolt.

A kőajtó halk súrlódással tárult fel, min dohos, meleg légáramlat süvített ki. Torch haladt elől, s lámpásának fényét elfojtotta. Sötétség telepedett a párosra, midőn elfoglalták kezdő helyzetüket az egyes csarnokban.

-Érzel valamit? Pézsma? Vér? Egyéb?- Csökkentette alig hallható suttogásra hangját.

Jelenleg az egyes csarnokból kettő folyosóra lehetett rálátás.
Az első, majdhogynem szembeni folyosón, mely átvezetett a kettes csarnokba, halovány fény szűrődött át, mi kérdésének felvetülését jelezte, hogy mégis mi lehet a fény forrása?

A második folyosó a párostól jobbra helyezkedett, s felvezetett a hármas csarnokba. A légáramlat azon irányból érkezett, mire ha Nimrin-nek sikerült ráfókuszálnia, úgy meg is érezhette a vér és a pézsma csipetnyi keverékét...

[Földanya Bölcsője]

~Egy jeti, aki erdei, a kazamata szülötte, talán oda nem megy vissza.~ - Rögzíti az újabb fontosabb információkat, majd a térképet még egyszer tanulmányozza.

- Tűzet én neki maximum csak illúzióként adnék az is félelmetes, ha hisz a szemének - Javaslatot tesz, ha a bunda fontos.

Majd biccent és visszavéve a zsákját csatlakozik Torch mellé még egy utolsó mély sóhajt véve, a első komolyabb kalandjának ajtajában.

- A jetik mennyire szeretik szilvát? - Mosolyint némileg kivillantva fogsorát. Simit a sörényébe a hülye kérdésre, de már csak a bunda szaga miatt sem lenne rossz tudnia mire is számoljon.

[Földanya Bölcsője]

-Más magyarázat nincs a jelenlétére, csak hogy ő már a kazamata szülötte. És úgy ismert hogy ami szörny egyszer kijut a kazamatából, már nem érez késztetést rá hogy visszatérjen oda. Nézd…- Mutat a térkép bal felső sarkába, a kettes csarnokból kivezető alagútra.
-Azt ott, eltorlaszolták. Úgyhogy az egyetlen út amin a lény kijöhet…- S itt, felpillantott az előttük álló kőajtóra. –Ez.-

Ha Nimrim érdeklődik a térkép után, úgy Torch átnyújtja neki azt, majd vállára kapja táskáját, indulásra készen.
-Nem számít hogy mit kedvel vagy mit nem. Mert ebből a csapdából nem fogom hagyni hogy kimeneküljön.- Válaszolt tömören, és elszántan.
-Nem nevesített teremtmény, úgyhogy jó eséllyel mint minden állat, a tűztől félhet. Még annyi kérésem lenne, hogy próbáljuk meg ne nagyon károsítani a bundáját. Jó kabát lenne belőle a hidegben. A jetik kezei, lábfejei és arca szőrtelen, ezekre fogok fókuszálni a harcban.-

Közben az ajtóhoz lépett, készen rá hogy benyisson az első csarnokba.

-Ha nincs több kérdésed, induljunk. A lámpást nemfogom odabent használni, csak ha elkezdődik a küzdelem. Ha szerencsénk van, a jószág épp az igazak álmát alussza, és talán sikerül meglepnünk őt. De addig is, a te érzékeidre kell támaszkodnunk.-

[Földanya Bölcsője]

- Fejlődésben lévő hatalom? -

A gyengéd érintésre csak óvatosan sandít Torch felé, de lompos farkának vége mozog, ahogy a jóleső érzés elér hozzá. Viszont a bölcselet már messze nem olyan kedélyes biccentve fogadja és próbál az előkerülő térképre fókuszálni.

- Mi a cél? - Kérdezi ahogy a térképet figyeli és annak magyarázatát.

- Mármint ide nem mehet? - Mutat a kazamata száját megelőző folyosóra.

Aztán kérdőn tekint rá, már-már kétkedve, hogy józan-e mikor elhangzik a vadászat célszemélye.

- Egy erdei jeti? - Alsó állkapcsa is lejebb esik, hogy már tátott pofával nézzen Torchra.

- Lehet tudni, hogy milyen erdei területe kedvel? - kérdezi, hogy elő szedje emlékekből miket ismer és
Ki vetítse kisebb kockákba Torch elé a térképre, mintha azok lennének a kettes és hármas termek.

- Mitől fél? - Teszi fel a következő kérdést miközben a mancs ujja a hármas teremből a kazamata felé nyíló folyosón pihen.