A katakombák

[Földanya Bölcsője]

-Igen.- Bólintott a lény „felnyársalását” érintő kérdésre. -Bár néha meg esik hogy segítséget kapok a céhemtől a vad elszállíttatásában és feldolgozásában, de többnyire magam és helyben végzem a piszkos munkát. Leginkább az élelem és némi eladható portéka reményében.-

-A legjobb esetben, nem történik semmi ha bemész. A legrosszabb esetben? Soha többé nemfogod látni a napfényt.- S itt megállt munkájával, gondterhes pillantásokat mérve Nimrim-re. –A kazamaták, Anwarion legtitokzatosabb és legveszélyesebb bugyrait képzik. És sajnos a jobbik kimenetelek közé tartozik, ha valaki életét veszti a felfedező túrája alatt. Hallottam már rémtörténeteket, hogy fává változott, kővé dermedt személyeket találtak, akik még mindig lélegeztek. De a gyógyírt az átokra, sosem lelték meg…-

Ha Nimrim átsétált a négyes csarnokba, egy több méter széles lyukat találhatott a földben. A jeti hagyta bűzös levegőt, felváltotta a nedves föld, és különböző virágok édeskés illata.
A lyukba letekintve, halovány zöldes fényt pillanthatott felszűrődni, mi megvilágította a lejárat falát befedő, sűrű kérges gyökérzetet. Ezen növények jelenléte olyan hatást keltett, mintha már évszázadok óta növekednének itt.
A lyuk mélyéről pedig, hangok szűrődtek fel. Mintha több száz madár és különböző apró teremtmény próbálná túlénekelni egymást, egy vadregényes dzsungel vízióját nyújtván.
De a következő pillanatban, egy vonyítás hangzott fel a mélységből. Torz, állatias, s egyben gépies hang, mitől a dzsungel zenéje elhallgatott…

-Nos?- Szólalt fel Torch Nimrim mögül. Eddig girhesen lógó zsákja most dagadt a bele gyömöszölt szőrmétől, míg jobb markában egy második, tehetősen dagadó bőrtáska pihent, mi bizonyára a Jetihúst rejtette. Kezeit, öltözetét, de még heges arcát is itt-ott rászáradó vérfoltok tarkították.
-Találtál valamit?-

[Földanya Bölcsője]

Amint meghallotta és meglátta Torch karját hát nem gondolkodott a sérült hátát a falnak vetve tappancsaival annyit mozdított a testen, hogy Torch ki tudjon mászni a Yeti alól.

Majd a földre rogyva egymásra nézve egy mosolyt enged meg.

- A hátam szerintem és a jobb felkarom. - Tudatja fáradtan.

Mutatja meg sérüléseit és hagyja, hogy lekezelje. Nem marad észrevétlen Torch horzsolásai sem, de visszafogja magát, hogy ne nyalja képen.

- Ez megszokott dolog, hogy helyben nyársalod fel? - Érdeklődik, majd a négyes terem felé tekint el. Bár a húsból most is enne, de még nem tart ott.

- Mi történik, ha bemegyek? - Pislog párat Torchra a figyelmeztetés hallatán, de kérdez.

Amint megkapja a válaszait mérlegel majd feláll és megindul a négyes terem felé, hiába a furcsa érzés, mely inkább távol tartani igyekezne a nőstényt.

[Földanya Bölcsője]

-Óhh hogy a ragya cifrázza ki az ótvaras – „MMH-HMM-HHMM” ahogy Nimrim hallhatta a behemót alá szorult félszerzet ócsárlását.
Jobb kezét sikeresen kiszabadítva a szörny alól, vadul kezdett vele kapálózni, próbálván biztos pontot megragadni hogy kihúzhassa magát. Végül, Nim segítségével vagy anélkül kikászálódott, s négykézlábon megpihenve eleresztett egy mély sóhajt.

-HAH… A nemjóját… Azthittem meghalok.- S felpillantott a Kitsune-ra.
-Megsérültél? Van nálam némi kötszer.- Térdre emelkedvén lehámozta magáról megnyomorodott zsákját, készen rá hogy ellássa partnerének sebeit. Ő maga jól láthatóan megúszta az esetet pár horzsolással arcán és kezein.

Sebeik ellátását követve, Torch felegyenesedett, s halkan nyögve roppantotta ki hátát.

-Hnnnn Jó. És most jöhet a mókás rész. Heartquake.- A még mindig lény alatt raboskodó fegyverét újra idézte markában. –Shrink.- S nyelét lezsugorítva, egy tőrré alakította azt.

-Le kell hámozni a bundáját. Na meg, elrakok pár kiló jeti húst is, ha esetleg újra visszajön az étvágyunk a bűz kiszellőztetése után.- Pillantott fel ismét partnerére egy szemfogas vigyor keretében, majd nekilátott a nyúzásnak. A jeti nyakánál kezdte munkáját, s tőrének élét precízen csúsztatta a szőrős hámréteg alá, mit utána egy kisebb rántás keretében, ügyesen fel is tépett. Jól láthatóan rutinmunka volt ez számára.

-Ha gondolod, segíthetsz... Vagy, ha érzel még magadban kalandvágyat, nézd meg a négyes csarnokban a kazamata bejáratát. Csak jól vigyázz hogy ne menj be.-

[Földanya Bölcsője]


- Jól. - Nyöszörögi.

Amint látja eltünni a Yetit már csak a hangokra fókuszá. A szörny eldőlésével Torch nyekkenését hallja, ezért erőt vesz magán és a lehető legdurvább látképre készül fel, közeledik feléjük. Ahhoz képest pedig viszonylag jó körülményeket talál. Megpróbálja felmérni, hogy hogyan tudna segíteni. A hátát és jobb felkarját ért karmolása miatt a tappancsait akarja bevetni. Ám ez sem lesz egyszerű. Torch orrába a sérüléséből adodó vérszag jelezheti, hogy megérkezett.

~Miért nem urottál ki az egyesbe?~ - Kérdése költői és az is marad a fejében.

- Látom már nem áttetsző. Merre vagy? - Kérdezi némi aggódalommal a hangjában, a saját teste majd rendbe jön. Most jobban aggódik Torchh miatt.

- Tappanccsal talán el tudom billenteni annyira, hogy ki tudj mászni, hacsak nem történt valami... - Hallgat el remélve nem törött el semmije.

[Földanya Bölcsője]

Míg társa a szörny háta mögé való kerülésén dolgozott, addig Torch igyekezett lefoglalni azt. Leginkább védekezett, esetenként gyöngéd ellentámadásokat indítva pusztán azon célból, hogy a jetit, valamint saját magát is a megfelelő pozícióba terelje. Türelme azonban fogytán volt.
~Remélem hogy ez sikerül… különben csak egy szőrős hálót csinálok a bundádból…~ Szuszogta magában mérgelődve B tervét.

De kitartása és türelme végül meghozta gyümölcsét. A jeti „beporzó” hadművelet sikerrel járt, s a homokszerű anyag vastagon tapadt rá a teremtmény bundájára, felfedvén mozdulatait, s ami még fontosabb, fejének pontos helyzetét is.
-Nim! Jól vagy!?- Szólalt fel hangosan, hallván a nőstény nyüsszentését a lény csapásától, de segítség nyújtásra most nemvolt idő. Lévén a tűzfal felizzott, a jeti hirtelen megeresztett jajveszékelő vonyításának kíséretében indult meg útján, s most csakis Torch állt közötte és a meneküléséhez kinézett folyosó között.

-Itt az ideje befejezni ezt a játékot…- Súgta célra készen, s előkészítette következő támadásának technikáját.

/// Switchblade adaptáció! ///
Aurájának sűrítésével bevonta Heartquake pengéjét, mi gyöngéd, hófehér fényben izzott így fel.
/// Óriásvadász stílus, Heelcutter! ///
Megcélozván a szörny tekintetét, legsebesebb és legpontosabb mozdulatával lendítette felé lándzsájának hegyét, sikeresen telibe találva azt.
A misztikus technikának köszönhetően, fegyvere majd fél tonnás súlyerővel csapódott az állat képébe, így annak koponyája elől, majd hátul is ripityára tört, midőn Heartquake utat tört a sűrű agytekervények labirintusában.

A jeti zömök teste elernyedt, s lendülete végett a majd négy mázsás krumplizsák, most egyenest rázuhant Torch-ra. A tükör test képességének hatása elillant, s megmutatkozott a barnás-zöldes, tarka-barka bundával borított szörnyeteg.
A félszerzet hangosan nyekkent a halottsúly alatt, majd próbált valahogy kimászni alóla... de segítség nélkül nem lesz oly egyszerű dolga.

[Földanya Bölcsője]

Miután Torch megnézte a térképet és engedte, hogy megpróbálja, a felé nyújtott kendőt elutasítja, de halasan pillant rá, de meg kell szoknia, főleg ha fejét adja további kalandokra.

- Még egy kevés és talán elég lesz. - Mondja mintegy jelezve lassan megtelik az erszény.

Aztán a kettes teren felől közelít.

~Nyugi sikerülni fog.~ - Nyugtatgatja magát és közben tereli gondolatait az orrába törődött szagokról.

Yeti körvanalait mikor mozdul érzékeli és mivel Torchal van elfoglalva így elég közel tudott kerülni. Egy neki futással és szökeléssel a falra ugorna tappancsaival, hogy onnan elrugaszkodva újabb lendületet vegyen és beporzza a lényt. Ami sikeresnek bizonyul, ám a Yeti is érzékelvén a szilva illatot sajnos lendíti is a mancsát, amit már nem tud elkerülni. Egy halk nyüsszentés mit hallat, de talajt érve lobbantja is a félkör tűzfalat, ami Torch felé tántoríthatná a lényt és egyben jelet adva arra nem esett komolyabb baja. Vagy csak nem érzi még.

// Tűzfal: