A katakombák

[Földanya Bölcsője]

Rápillantván féltérdre rogyott társára, érzékei rossz előjelet sugallnak, így ismét felveszi védekező állását.
-Nimrim?- Hívta nevén, de jól láthatóan a kitsune nem reagált rá. S már lendült is felé az elvadult rókatest, minek állkapcsai szélesre nyíltak. Hófehér fogai felcsillantak a lámpás gyönge fényében, így Torch sikeresen védte ki fegyverével a harapás veszélyét. Testét hátra taszajtotta a lendület, míg aprán nyekkent a rács falának ütközve.
-Nimrim!- Szólt hangosan ismét, mire úgy tűnt, szavai végre elérik a nőstényt, mely megnyugodni látszik.-
-Jól van, semmi baj… Semmi baj…- Nyugtatja lágy szavaival, s mikor a rács szerte foszlik, sikerül kétlábon maradnia.

-Hmmm…- Szemöldökei össze szaladtak, s gondterhelten sóhajtott.
-Végy mély lélegzeteket.- Állt Nimrim mellé, s lévén a vállát nem érte el, így gyöngéden megérintette felkarját.
-Szóval ez új volt? Hmm… úgy látom, hogy neked még fejlődőfélben van a hatalmad. Ez esetben, szeretném ha óvatosabban járnál el. Ami ártatlan játéknak tűnik, bizony hamar életveszélyes rémmé változhat.-
Bölcseletét megosztván, előkotorja zsákjából a térképet, mit kihajtva maguk elé emel.



-Amint átléptünk a kőajtón, a folyosó az első csarnokba vezet. A célpont a kettes vagy a hármas csarnokban tartózkodhat, míg a négyessel megjelölt rész pedig már a kazamata száját jelzi.- Ecseteli, s közben ujjaival is láthatatlan vonalakat rajzol a térképre.

-Ja igen, nem is említettem még hogy mit kell vadásznunk.- S itt, feltekint Nimrim-re.
-Egy jeti a célpont. Noha a szőrzete nem fehér, hanem barna, zöldes árnyalatokkal. Valószínűleg úgy fejlődött ki a teremtmény, hogy otthonosan érezze magát az itteni erdős területeken…-

[Földanya Bölcsője]

A dünnyögö halk szavakat nem hallja a lényre és a feladatra koncentrál.

Mikor komolyabb kérés hangzik el felé, hát megosztja figyelmét és a lény sem teljesen olyan erős, mint tervezte, de amint felrobban a lény feje a szeme is kihuny és féltérdre ereszkedik. Lógatva és néha picit megrázva a fejét, de mancsai ökölbe szorultan pihennek a padlón.

A dicséret jólesik, de amint egy picit javul elméjének állapota úgy rugaszkodik el és lendül Torchnak, mintha éppen át akarná harapni a torkát. Még a rácsokon áttőr, de a szemei megint felizzanak és a ketrec már úgy idomul, hogy többé nem átjárható. Ha meglepi ezzel, de védelemre emeli a fegyverének nyelét arra rá harapna és mancsaival a félszerzett fegyvert tartó kezeire fogna ezzel gyengítve az illúzió erősségét és még pár hosszú másodperc mire szeméből is elmúlik a világító fény. Közben fújtatt és mélyeket lélegzik, ahogy az illúzió is halványul vele és ha neki voltak dőlve a rácsnak, akkor már csak Torchon múlik megtartja-e magukat vagy hanyat dőlnek.

Amint tisztul a lila köd Nimrim fejében úgy lesz némileg zavart.

- Ez új volt… és… Sajnálom. - Akadozik, mert még neki is fel kell dolgoznia a történéseket és mellette a légzését és szívverését is rendeznie kell.

Ha még hajlandó megmutatni a térképet arra szegezi figyelmét és a szavakra pedig hegyezi füleit. Egy darabig még nem mer a félszerzetre nézni csak ha azt kifejezetten kéri tőle.

[Földanya Bölcsője]

Arckifejezése nem változik, mikor váratlan egy ketrecben találja magát.
-Ezaz, ügyes lány.- Dünnyögte halk szavaival, elismerően.
„Szóval a varázslást preferálod? Ez még hasznos lehet…” Esett gondolkodóba, míg elméje sebesen kezdte kielemezni a helyzetet. S mikor Bakma mása megjelent előtte, aprót füttyentett. Nemvolt számára idegen az illúzió mágia, lévén már láthatta Nim-et akció közben, a Kúria ebédlőjében.

-Szeretném ha megfigyelnéd a mozdulataimat, hogy ne kerüljünk egymás útjába, amikor éles küzdelembe csöppenünk.-
„Szörnyvadász harcművészetek…” - Állt széles terpeszbe, felkészülvén a támadásra.
„Óriásvadász stílus, Polecrash!” - Fegyverével védte ki az ál-Bakma csapását, mitől azért némileg meg is lepődött.”
„Szóval képes nemcsak illúzióteremtésre, de materializálni is azokat? Viszont nincs tudatában, hogy Bakma ennél jóval nagyobb erővel bír… Ha az igazival kellene most megküzdenem, lehet már a padlón lennék…”

S védekező állásából támadóra váltott.
„Swtichblade mágikus aura… Adaptáció” - Materializált mágikus aurájával bevonta Heartquake pengéjét, mi hófehér színben izzott fel.

„Óriásvadász stílus, Heelcutter!” - S fegyverével egy rendkívül sebes, félkanyar ívű csapást mért ellenfelére, kinek feje a szó szoros értelmében, lerobbant testéről.

-Jólvan, nem szabadkozom. Kellemesen csalódtam a tudásodban.- Eresztett meg Nim felé egy elismerő mosolyt, s fegyverének tompa végével koppintott a talajon.

-Ennyi elég lesz, köszönöm. Ha kiengedsz, megmutatnám a térképet, amit a vadászatunkhoz kaptam. És utána már indulhatunk is!-

[Földanya Bölcsője]


A szemét érintő megjegyzésre csak biccent, sejtette, hogy tudni fogja és ömmel veszi a hallottakat, melyet a következmények szinte hamar el is porlasztanak.

- Hogy mit csináljak? - Hangzik a megdöbbent kérdés.

A magyarázat segítséget ad, de tart tőle vajmi kevés tapasztalattal a háta mögött meg fog felelni. Ami a következő pillanatban az mit mindig is utált az a viselkedés, amikor egy férfi úgy gondolja a hangja és szava elég, hogy azt tegye, amit kérnek tőle. Nem egy szolga ő, akit csak csettintésre rángathatnak farka is idegesen csap egyet és fogait a félszerzet felé vicsorítja.

- Bosszants fel és megteszem, de nem támadok meg olyat, aki mellett állok. - Morog és még sörénye is felborzólodik.

Tovább hallgatja a félszerzetet a sörénye vissza lapul, a hallottakra, miközben leveszi a zsákot magára és háttal állva a félszerzetnek. A szavak mélyre hatolnak, hiszen egy barátját vette el egy szörny és csak hallgatta, ahogy elmesélték neki miként szállt harcba. Szemei könnyesek lesznek, mancsa ökölbe szorul. Talán pár csepp miután végig szántott pofázmányán a padlón landol. A kérdésre nem tud válaszolni, csak egy illúzió jelenik meg mely élethűen vetít Torch köré egy ketrecet melyben nincs egyedül hanem Bakma másával. Hacsak nem lát át az illúzión úgy eltakarja.

Az utolsó szavakra szaporább szívverésével szemei világítani kezdenek és Bakma szemei is lilásan villanak meg és támadólag lendít karmos mancsát, ám ez már nem egy egyszerű légnemű illúzió, egy kivetűlés, hanem egy fizikai adottságokkal rendelkező lény.

[Földanya Bölcsője]

A két név hallatán megcsóválja fejét.
-Nem, nem ismerem őket. És jobban látok a sötétben mint félszerzet társaim, de közel sem olyan jól mint te. Sötét helyre megyünk most Nimrim, és szükségem lesz a szemeidre. Részben ezért is döntöttem úgy, hogy magammal hozlak.-

A tőr előkerültére elégedetten bólint, de a Kitsune hirtelen megcsappannó lelkesedése már kevésbé van ínyére.
-Jó. És most támadj rám.- Heartquake-et két kézzel megragadva, védekező pozíciót vesz fel.
-Támadj rám úgy, mint aki az életemet akarja elvenni.- Ismételte meg ellentmondást nem tűrő hangon.
-Tudod mit jelent szörnyvadásznak lenni, Nimrim? Azt, hogy életeket kell elvenned, azért hogy ezzel mások életét óvd meg. Nincs benne semmi nemes, semmi romantikus, semmi tiszteletre méló. Pusztán csak küzdünk természetes ellenségeinkel azért, hogy a mi fajaink élhessék túl az elkövetkezendő időket. De mond csak, képes lennél rá, Nimrim? Képes lenne elvenni egy életet, ami nem ártott neked semmit?
-Ha igen, akkor támadj, hogy megtudhassam mekkora erőt rejtegetsz magadban. Anélkül nem fogok tudni bízni benned, miközben mi is az életünkért küzdünk.

[Földanya Bölcsője]


A kuncogás nem kerüli el a füleit kérdőn is tekint a félszerzetre egy pillanatig, amíg meg nem indul a szó áradat. Igyekszik figyelni és a lényeget megőrízni.

- Akkor te nem ismered Gilit és Calyt. - Hangzik egy megállapítás.

A lámpás meggyújtására kérdőn tekint.

- Te is látsz a sötétben? - meglepetten érdeklődik.

A megálljnál alaposan körbe tekint és biccent az ajtó láttán.
Ámulattal figyeli a fegyver előkerülését még talán enyhén el is áll állkapcsa.

- Öhmm… Nem. - Zavarában el is fordítja fejét hiszen, hiába volt harcosnő jó barátja, ha egyszer ő se mesélt neki a DNS fegyverekről.

A következő kérdésre már szégyenkezve húzza elő a tőrét, mely láthatóan nem volt használva. Lógó orral pedig.

- Magamat hoztam, meg amit kértél. - pislog a félszerzetre, hogy most fogja haza küldeni vagy hagyja, hogy élete első komolyabb kalandját megélje.