A katakombák

[Földanya Bölcsője]

A megerősítésre bólint, s még egyszer utoljára visszatekint Bakma-ra.
-Ne aggódj, bőven maradt még ahonnan ez jött.-
Bakma: -Továbbítom a sikeres vadászatodat a céh-nek. A negyven arany pár napon belül a birtokodban lesz.-
-Repesek az örömtől.- Mondotta, bár öröm aligha található hangjában.

–Akkor a legközelebbig.- Intett a köpenyes alaknak, majd Nimrim társaságában távoztak a helyszínről.

[A helyszín ismét szabad!]

[Földanya Bölcsője]

Folyamatosan fülel maguk mögé is miközben kapja a fém gólemek és gólemekről a fejtágítást nem is kell sok, hogy az éhség mellé fejfájás is társuljon.

- Köszönöm Torch, de ebből most nem sokat fogok tudni megjegyezni. - mondja homlokára mancsolva.

Sóhajt, ahogy Torch komolyabb hangnemre vált, Figyelmesebben is tekint rá.

- Könnyed túra? - Hitetlenkedve hallgatja bár tény hamar leölte a lényt azt elismeri.

A képen nyalás hárításra csak ajkai vége kunkorodik fel, de megérti, hogy nem akarja, hogy nyalogassák ok nélkül, lehet okkal sem. Az előkerülő húsokból válogat egy kisebbet és egy nagyobbat, majd csak a nagyobbat teszi el és a kisebbet kezdi el majdszolni és úgy követi Torcht.

- Nem gond… Majd le… ülepedik… ennek emléke… és… és meglehet… még lesznek kérdéseim. - Harap, rág és nyel ez a folyamat ezen folyamatok között pedig beszél.

Felérve pegid Bakma és Torch szócsatáját figyeli. Végére kérdőn tekint Torch felé, hogy hátha választ kap a Bakma maradékra irányuló kérdésére. Még az utolsó falat is megáll a pofájában.

- Kész. - Válaszolja egy fejbólintással, most tart ott, hogy kisebb híján elalszik, ha nem indulnak el. Egy bújtatott ásítást is megereszt megrázva utána fejét. Ha nem lesz más hát a Kúriában hosszú pihenés vár rá és csak reménykedi nem szídják meg legfrissebb sebei miatt.

[Földanya Bölcsője]

-Nyugi, elbírom.- Emelte meg szemöldökeit meggyőzően, s biccentett a folyosó irányába.

-A fém gólemek, mint ahogy a nevük is sugallja, valamilyen fémből életre keltett teremtmények. Az, hogy egyfajta vagy kevert fémötvözet szolgál a testükként, változó lehet, ahogy a küllemük is, ami lehet humanoid, bestiális, vagy más szokatlan forma. A gólemekben, általánosságban található egy mágikus kő, mag, vagy egy pecsét, ami folyamatosan úgymond „életben” tartja a teremtményt. De persze vannak a veszélyesebb fajták… amik az említett dolgok nélkül is képesek mozogni.-

Ecsetelte ismereteit, míg kiértek a kőajtón. Kezében vitt husos batyuját lerakta a földre, míg betolta a termetes kőajtót.
-Hmm?- Pillantott Nimrim-re az őt ért kérdés kapcsán, s válaszára váratott pár másodpercet, mire immáron sokkalta komolyabb hangnemben kezdett bele.
-…Említettem már neked, hogy a Ghoulstalk céhéhez tartozom. Ez a szörnyvadász céh annyiban különbözik a többitől, hogy ők maguk képzik ki az új tagjaikat. És a féléves kiképzés amin átestem… hát maradjunk annyiban… - Pillantott itt vissza a bezárt kőajtóra. -…hogy az iménti kis kalandunk, számomra olyan volt, mintha csak egy könnyed túrára mentem volna.-

A kitsune közeledésére megenyhült komolysága, s tenyerével állította meg a vészesen érkező nyalintást.
-Állj! Lehet hogy kicsi vagyok, de semmiképp sem egy kiskutya, amit kedvedre nyalogathatsz!-
Mondotta durcás, bár inkább komikus hangszínben, majd lehajolva felnyitotta a husúsos-batyuját. Abban pedig, több kisebb és nagyobb méretre vágott hústömbök pihentek, zsírozott fóliákba csomagolva.
-Vedd ki amennyit jónak látsz. Nekem még van egy-két elintézni valóm, mielőtt visszatérnék a kúriába.-

S ha Nimrim kiválogatta a neki tetsző darabokat, lépteik felvezettek a bejárati ajtóhoz, hol a termetes, köpönyeges őr még mindig a fotelt nyomta.

Bakma: -A szagotokból ítélve, szép kis felfordulást csinálhattatok.- S mikor köpenyfedte pillantása találkozott a félszerzetével, hangosan szívta meg fogait.
–Chhh… Látom még mindig nem vagy hajlandó te magad válni a főfogássá.-

Torch: -Nem tehetek róla hogy mindennek a torkán akadok, Bakma.- Válaszolt önfeledten, de hangnemében felcsendült büszkesége is.

Bakma: -Remélem, azért hagytatok nekem is némi maradékot.- Dörmögte sziszegős nyelvén, s gyomra hangosan mordult fel a hússzagot érezvén. Száját nagyra nyitva kivillantotta kampós végekben érő, csillogó fogait, miken végig húzta villás nyelvét.

-Egyetértek Nimrim, ha kész vagy akkor indulhatunk.-
Válaszolt társának Torch, készen rá hogy elhagyják a helyszínt, de nem siettetve, ha Nimrim esetleg szeretett volna még becsatlakozni a beszélgetésbe.

[Földanya Bölcsője]

- Fém gólem? Az meg mi?...Akkor menjünk. Hozzak valamit? - Vet még egy pillantást a lyukba és csak azt követően indul meg kifelé sietős léptekkel a kérdésével.

- Nem. A hosszú folyosón tudunk menni vagy kénytelenek leszünk a hosszabb úton menni? - Érezhetően nem akar lehetőséget adni a fém lénynek, hogy ben találja őket.

Ha kijutnak gond nélkül, akkor kicsit megnyugodva kordul meg a gyomra.

- Nem sok értelme lesz a kérdésemnek, de Te ezt hogy bírod így... csak úgy kezelni? - Mutat előszöt végig a félszerzeten majd a bezárt ajtó felé és nagyokat pislogva tekint a félszerzetre. Nem által közelebb is hajolni hozzá és ha nem vigyáz most képen nyalja.

- Éhes vagyok, menjük mielőtt megeszlek. - Viccelődéssel üti el az éhségét.

[Földanya Bölcsője]

-Ritkán.- Mondotta egy megnyugtató mosoly kíséretében. –Nem jártam még úgy, hogy egy alsóbb szintű szörny szembe sétált volna velem.-

Hátizsákján aprót dobott, s az újabb kérdések hallatán elengedett egy gondolkodó hümmögést.
-Gépies torz hangú fenevad?.. Hmm… Valószínűleg egy fémgólem lehet, vagy egy ahhoz hasonlíthatók fémszörny. Ritkák, de nem kizárt hogy összefut velük a kalandor.-

A kitsune rossz előérzetének hangoztatására bólint.
-Mára eleget harcoltunk. Menjünk gyorsan, és zárjuk le a kijáratot.-

S azzal meg is indult a kijárat irányába.
-Nimrim, hallottál már a kazamata elméletről?- Dobta még hátra társának a kérdést.

[Földanya Bölcsője]

Léptei szelídek és óvatosak a négyes teremben. A korábban tapasztalt szagokat mások váltják fel és óhatatlanul is közelebb lépdel a Kazamata átjáró lyukhoz, melyből eleinte erdei nyugalmat adó hangok és képek tárulnak a szemei elé és andalítják el a fülein keresztűl, de váratlan nyonyítás és a torz állati hangra hátrébb lépdel, mintha tartana attól, hogy valami kijön onnan.

Torch jelenléte nem lepi meg a jeti hús szaga orrába kúszik. Meg is nyalva ajkait, de most nem ér rá enni igy megrázza a fejét és Torch felé fordul.

- Milyen sűrűn jönnek fel onnan lények?. - biccent a lyuk felé.

- Mi az ami vonyít, de torz és egyben gépies hangot ad? Valamint elhallgat tőle minden odalenn? Mert ha nem barát akkor tegyünk le oda húst és rejtőzzünk el a hármasban vagy pedig fussunk, ha nem akarsz újabb küzdelembe bele szállni. - Dobja gyorsan a lehetőségeket amik hirtelen jönnek maga sem tudja honnan.