Egyéb helyszínek

Út az emlékezéshez - #4
/ A dolvuri erdőség felé - Székváros körüli erdő /

-Aha, persze persze, én meg vakon hiszek neked biztosan.
Ingatja meg fejét mosolyogva azért ő maga is. Az, hogy ennek a férfinak adta oda szüzességét egyáltalán nem bántja, sőt. Nem szerette volna, ha egyből szerelemből adja oda valakinek, mert ahhoz egy életre kötődött volna utána, de így, hogy kedvelik egymást és a pillanat is adott volt, számára ez tökéletes. Jeremiah is figyelt rá és felejthetetlenné tette neki ezt az élményt az biztos.

-Nagyon is jól jönne nekem az a fegyverforgatás, tudod, szeretnék izmosabb lenni és rátermettebb, hogy biztonságban érezhessem magam akkor is ha egyedül vagyok.
Mondja komoly tekintettel nézve rá, hiszen sok esetben már jól jött volna neki, ha erősebb.
-Hm? Jah semmi semmi, inkább hagyjuk is ezt az egészet, nem is tudok, miért kezdtem bele ebbe egyáltalán.
Legyinti le a témát, és csak reméli, hogy túllépnek rajta. Tudja, hogy bizonytalanság van benne, hiszen vágyott arra, hogy Jeremiahval legyen de közben Darennel töltött sok időt és őt ismerte meg jobban, vele nevetett sokat, viszont nincsen közös jövőjük, így szeretné inkább ezt a lehetőséget kiverni a szívéből.

Mikor látja, ahogyan a férfi arca kezd megváltozni, és szemei sem csillognak már a kíváncsiságtól,nagyot sóhajt, nem szertett volna neki fájdalmat okozni de csak akkor hatásos a mutatványa, ha drasztikusan változtatja meg az érzelmeit valakinek, különben csak azt hihetik a zene juttatta eszükbe a rettenetes dolgokat, de nem, Elara volt.

- Tudom, hogy most nincsen hangulatod semmihez..- emeli el magától a hangszert és lép oda hozzá, hogy annak karjára simítson és ha engedi vissza húzza a székhez- pont ezt szerettem volna elérni..-nézi szemeit, kíváncsi, hogyan reagál a férfi.- és most, azt szeretném, ha felhőtlenül boldog lennél..nehéz elképzelni ugye? Hogy a hangulatos és a benned felszínre törő érzések így megváltoznának hirtelen, pedig lehetséges, én képes vagyok megváltoztatni azt, ahogyan érzel.

Mond ennyit, majd ellépve tőle kezd bele ismét egy jóval pörgősebb, boldogabb hangvételű muzsikába, csak így tudja átadni azt, hogy ő mit is csinál. Csak reméli, hogy nem kergeti az őrületbe a férfit,mint annyi más embert ebben a két évben már.

Út az emlékezéshez - #4
/ A dolvuri erdőség felé - Székváros körüli erdő /

Az út során még bőven akad beszélgetnivalójuk, és amiről szó esik az nagyon is érdekli Jeremy-t. A nő kicsit sem rosszallónak szánt válaszára csak pimaszul elmosolyodik és megvonja a vállát a bakon ülve.

- Én nem beszéltem intimitásról, lehet azt sem tudom mit jelent ez a szó. Minden hasonlóság vagy egyezés lehet a képzelet műve, egyébként úgyis kiderül - mosolyog magában vidáman miközben irányítja a lovat az úton.

Neki semmiféle ellenérzése nincs azzal kapcsolatban hogy rögvest az első randevújukon már ilyen, mondhatni legszorosabban vett testi közelségbe kerültek egymással. Úgy érezte hogy ez a fajta vonzalom kettejük között ott és akkor kölcsönös, ugyan miért ne hagyta volna kibontakozni és beteljesedni vágyaikat. Nem az a fajta ember Jeremy aki sokat elmélkedik, filozofál ilyesmin, vagy mesterségesen akadályokat görgessen és elméleteket gyártson a dolgok folyása ellen: pont ellenkezőleg: Ha ő jónak és kellemesnek érzi, és nincs elvi akadálya akkor ugyan miért ne történhetne meg bármi. És rendre a bármi meg is szokik ilyenkor történni, és ő már megtanulta hogy utóbb persze lehet így vagy úgy értékelni a dolgokat, de ehhez mindenképpen két fél akarata kell. Kár ezt elvitatni. És hát Jeremy férfiból van, ezt felesleges talán említeni. Azt azért az apró jelekből észrevehette, hogy kicsit visszább kell vegyen az iramból, hagyni kell hogy a lány nyisson felé, mert sok jelentéktelennek tűnő mozzanat arra utalt hogy ami neki egyenes és egyértelmű az Elarának talán nem annyira.

- Azt nagyon is komolyan mondtam hogy szívesen megtanítalak a fegyverforgatás alapvető ismereteire. Bár elismerem nehéz néha komolyan venni azt amit mondok... - feleli egy cseppet sem komolyabb vagy komorabb arccal.

Elara önkéntelen vallomására azonban a sötétben is elkerekednek a szemei de mosolya töretlen. Azon túl hogy már sokadszorra tűnik fel neki mennyit emlegeti Elara Darennt, van még bőven csodálkoznivaló a lány mondataiban.

- Azt hogy érted hogy másra kell erőltetned? - kérdez vissza szinte azonnal, és hátra is fordul a lányhoz. Neki úgy tűnik szándékosan hozza szóba Darennt ilyen sokszor, határozott célzattal. Talán egy kicsit féltékennyé akarja őt tenni, pedig ez teljesen felesleges. Merthogy Jeremy egyáltalán nem az a féltékeny típus.

- Az ember azt gondolná ebben semmi erőltetés nem lehet, és ahol keletkezik a vágy nos ott is talál gazdára... - tűnődik félhangosan magában.
Továbbiakban már megérkezésükig csak bólogat, valahol egyet is ért de részint különbözik a véleménye, azonban ennek most nem ad hangot.

Odabent aztán a pattogó tűz mellé telepedve a kevés szék egyikén foglal helyet hogy átadja magát annak az élménynek amit Elara játéka kínál. És itt még csak a hegedűszóról beszélgetünk szigorúan.
Hátradől, szemeit a lányra függeszti, derűsen és egyetértően bólint, és csak várja hogy a dallamok jótékonyan áramoljanak benne, formálják, kitöltsék érzésekkel. De ő valami egészen másra számít mint ami történik.

Először csak azon gondolkodik, milyen szomorú és melankolikus darab ez, csodálattal nézi Elarát. Hamarosan azonban észrevétlenül elkezd a belsőjébe szüremleni egy határozott érzet. Fokozatosan réved el tekintete, vándorol el Elaráról, ahogyan a zene hatni kezd, és maga sem tudja miért határtalan szomorúság telepszik rá mellkasa elnehezül. Hiába a lány közelsége, a barátságos pillanat, a fájdalom múltbéli képei úsznak lassan szemei elé. Nem is látja már Elarát csak a régmúlt szörnyű történéseket: a tűzvészt, a falujuk pusztulását, szülei halálát. Olyan erővel rohanják meg ezek a képek, amelyeknek nem tud ellenállni hogy hamarosan mélységes bánat járja át. Hatalmasat sóhajt, lélegzetét lassan fújja ki, fejét a tenyerére támasztja. Egyszerre tehetetlennek érzi magát a dolgok folyását illetően, hiábavalónak tűnik minden, értelmetlennek. A mosoly elpárolog az arcáról, komor arckifejezés váltja fel. Nem háborgó fájdalom ez, inkább a feladás, a reménytelenség apátiája.
Egy idő után úgy érzi nem tudja már tovább elviselni ezt, és megmozdul. Vagy a dal most ér véget - ezt már maga sem tudja - de a hatás nem szűnik meg. Még pillanatokig ül úgy ahogyan az imént, mire nehezen meg tud szólalni. Arra sem emlékszik hirtelen hogy miért is játszotta ezt a zenét Elara, mit akart mutatni neki, a fájdalmas emlékképek és borzasztó érzések mind száműzték korábbi gondolatait.

- Azt hiszem jobb ha ezt most nem folytatjuk. - feleli szárazon.

- Megvetem az ágyat gyorsan és elrakhatjuk magunkat holnapra... -kel fel a székből és lát neki a kandalló fényénél az ágyat rendbe hozni. Halkan gépiesen cselekszik, nyoma sincs már a derűnek vagy vidámságnak a kis házikóban.

Út az emlékezéshez - #3
/ A dolvuri erdőség felé - Székváros körüli erdő /

-Hogyhogy az egyik? Ahj te..valahogy a férfiak mindennel összefüggésbe tudják hozni az intimitást, vagy a testi kapcsolatot.

Ingatja meg a fejét mosolyogva, bár neki sem lenne ellenére a férfi közelsége, úgy érzi már így is túl könnyen hozzá jutott Jeremiah amihez szeretett volna, nem baj az ha az ember egy ideig vágyakozik valami után. A felajánlásra oda kapja a fejét és halvány mosoly jelenik meg arcán, majd hálásan bólint egyet, miközben azt fürkészi tekintetében, hogy komolyan beszél-e.

-Az nagyon jó lenne, hálás lennék érte, ha megtennéd, főleg ha megtanítasz arra, hogyan tudom megvédeni magam, az lenne talán a legjobb.

Nyel egy aprót ahogy eszébe jut a hatalmas farkas és világító sárga szemei.

-Hogyne várnék rád..Rám mosolyogtál azzal az idegesítően jóképű arcoddal, a szemeiddel meg szinte magadhoz láncoltál, hogyne várnálak téged. Mindig szóba jöttél..És azt a vágyat amit éreztem magamban majdnem hogy másra kellett erőltetnem. Tudod sok időt töltöttem Darennel nagyon. Ezért is mondta, hogy menjünk azonnal, hiszen ha sokat gondolkodtam volna rajta..akkor.. lehet mégsem vágtam volna neki ennek a kalandnak.

Vallja be őszintén, hiszen Darennel sok élményt szerzett mialatt Jeremiah távol volt, és nem tagadás vonzódik is hozzá, bár köztudott nem lehet közös jövőjük, Jeremiahval meg talán, ha jól alakulnak a dolgok.

- Érdekes, hogy ezt mondod, szerintem pont fordítva van, szerintem az emberek az állandóságtól félnek, attól, hogy kötelességeik lennének, felelnének másokért, és ezért választják a szabadabb életet, de persze ez az én véleményem, te már többet tapasztaltál, lehetséges, hogy jobban érted a világot mint én. A szerelem bonyolult dolog, nem is értem igazán a működését..

Vallja be őszintén, majd elválnak útjaik és mikor végez betoppan Jeremiah mellé, ahol már javában ropog a tűz. Bólint, egyet arra, hogy most szeretné hallani illetve látni miről is van szó.

- Rendben van, szívesen megmutatom. Ha megengeded inkább mutatnám és nem magyaráznék semmit, szerintem szavak nélkül is megérted majd mi is történik, ha nem , természetes utána elmagyarázom neked.-kissé feszülten, de oda lép a holmijaikhoz és hegedűtokjából kiveszi a hangszerét és a vonót, majd vissza sétál Jeremiah elé, hogy a tűz fényében láthassa a férfi.- Kérlek bármit is érzel majd, ne ess kétségbe, ez a legfontosabb. Itt vagyok és itt is leszek, ha nem tudsz vele megbirkózni, segítek.- mondd csak ennyit , majd nagy levegőt véve, kissé fejét megrázva hátra dobja haját, és a hegedűt az állához téve pár másodpercig csak koncentrál, majd szépen lassan nyitja ki szemeit és tekintetét már szinte ijesztő módon fúrja Jeremiahéba. Ezt követően lassan bele kezd a zenélésbe. A hegedű hangja egyfajta mágikus frekvenciát bocsát ki, amely összhangba kerül a célzott személy érzelmi rezgéseivel. Így képes finoman "ráhangolódni" az illető jelenlegi érzéseire, és irányítani azokat. Elara most a férfiban szomorúságot szeretne kelteni, hiszen az látszik rajta a legkevésbé, hogy szomorú lenne, így érezheti Jeremiah is magán majd a drasztikus változást. A hegedű játékának hatóköre a hallótávolság.
Csak olyan érzelmeket tud kiváltani, amelyeket a célpont már tapasztalt valaha. Elara szinte a lelkéig hatolóan mered szemeibe, miközben dallamai a szíve mélyére ásnak és akár már egy halványodó vagy elfeledett emléket is fel tudnak idézni, vagy csak egy olyan dolgot amire nem szeretne gondolni az illető. Ez mindenkinél más, Jeremiah most az eddigi élete legszomorúbb emlékének az érzését élheti át, mi szívszorító lehet. Nem feltétlenül magára az emlékre emlékszik vissza ilyenkor, hanem arra, ahogyan akkor érezte magát. Elara kezei is kissé megremegnek, hiszen mikor legutóbb kérésre idézett elő szomorúságot és teljes reménytelenséget az illető öngyilkos lett. De úgy gondolja, a férfinek joga van tudni, hogy mire képes, hogy ne tudja ellene fegyverként használni, mert tudniillik, hogy az érzelmeknek akárhogy is szeretnénk nem lehet parancsolni, és nem mindenki képes megbirkózni velük.

( Halggasátok meg a hangulat kedvéért.A muzsika : https://www.youtube.com/watch?v=yt4uMrnMMlE )

Út az emlékezéshez - #3
/ A dolvuri erdőség felé - Székváros körüli erdő /

Ahogy haladnak az úton és szaporodik meg a mondandójuk úgy válik egyre otthonosabbá és kellemesebbé is ez az első út. Pedig a kocsi huzatos, ráz, és sokszor nehezen értik egymás szavát de mégis a beszélgetés teremti meg azt a légkört ami miatt észre sem veszik és igen hamar ott teremnek az erdő közepén.
Persze a férfi nem rest megválaszolni a lány ötleteire sem.

- A sátor nem túl nagy, de komfortos, és bizony igen, fűthető. Ez is az ... egyik ... biztos garanciája annak, hogy az éjszakák az évszak ellenére ne legyenek fagyosak.

Hamisan mosolyog a szavai mellé de próbálja nem zavarba hozni újból Elarát a szavaival.

- Nem szeretnélek az őrületbe kergetni. Vagy nem oda vagy nem ilyesmivel.... szóval nem teszem ezután.

Gondolat gondolatot követ ahogy haladnak céljuk felé, mindenről eszébe jut valami:

- Ha szeretnéd, és az időnkből úgyis kitelik majd, szívesen megtanítalak dolgokra. Például ilyen az hogyan gondoskodj az állatokról, hogyan bánj velük, vagy akár egy kis fegyverforgatást is szívesen tanítok neked. És cserébe szerintem te is tudsz majd tanítani nekem sok hasznos dolgot.

-Vagy úgy ? Szoval te szoktál rám várni Ela? Tudod nagyon kevés időt töltök itt a kunyhónál, és még kész sincs teljesen. Ezért lehet ha idejönnél ugyan úgy hiába várnál itt mint máshol. - somolyog pimaszul de megérti a lány célzását arra hogy gyakrabban is találkozhatnának. A tekintetéből azért kiolvasható ez neki sem lenne ellenére.

Már megállítja a kocsit és leugorva a bakról Abigélt fogja ki a kocsi elől mikor a ló oldalát megsimogatva válaszol Elarának:

- Biztosan van számomra is olyan dolog amiért a szabadságomat szívesen feladnám. Bár legtöbbször a szabadságról való lemondás inkább egyfajta félelem szüleménye, ezért választják sokan az állandóságot. A család már ennek a következménye. Nos nekem családom nincs még, nem is terveztem igazán eddig. A munka az soha nem lesz az életemben a legfontosabb. Azért dolgozok hogy megéljek. Amihez értek az nem kívánja meg az egy helyben létet. A szerelem pedig.... az nem egy helyhez szól hanem egy személynek. Az pedig velem tarthat, de ezzel pedig az ő szabadságát korlátoznám. Akkor is szerethetem ha nincs mindig velem, és nem viszem mindenhova magammal... - néz a lányra és gondolkodik el hosszan, még a tennivaló is megáll a kezei között. Majd felocsúdik és átnyújtja Abigél kantárját a lánynak.

- Nagyszerű ötlet! Köszönöm ha ellátod Abigélt addig én csiholok egy kis tűzet odabentre.- Azzal az éjnek dacára neki is fog lendületesen fákat hasogatni a végén már kimelegedve ingujjban hogy aztán pár perc múlva már pattogjon a tűz az aprócska kályhában odabent.
Szemlátomást ő is fáradt már mikor egy székre leül és a tűz fényénél csillogó szemmel nézi a lányt.

- Ez már az a dolog amiről a fogadóban beszéltél vagy az ezután történik majd? De szerintem engem nagyon érdekel, és kíváncsi vagyok, szóval inkább ne várjunk vele holnapig. Ha esetleg véletlenül, vagy a hegedűszó hatására elaludnék a széken és leborulnék, kérlek takarj majd be egy pokróccal... - mutat somolyogva az ágyra ahol az ilyen nemű dolgok vannak. De azért a csalafintaság mellett látszódik az arcán egy kis komolyság, hogy gondolkodik a lány szavain.

- Nem tudom kellene-e félteni a sebezhetetlenségedet vagy sebezhetőségedet pont tőlem. Azt hiszem ha kellene az már kiderült volna. Ha megmutatod a képességedet, azzal azt hiszem biztosítasz róla, legyen bármi is az hogy megbízol bennem. Ez sokat jelent nekem Ela... Szeretnélek jobban megismerni. - dől hátra a széken és helyezi kényelembe magát a várható produkcióhoz.

Út az emlékezéshez
/ A dolvuri erdőség felé - Székváros és körüli erdő /

- Biztosan lesz olyan alkalom, mikor a sátrat fogjuk használni, és nekem nincs is ellenemre, amint nem lesznek éjszakák ennyire hidegek. Biztosan jó hangulata van, főleg ha előtte teszünk egy kis tüzet majd. Na meg nem vagyok én művésznő, csak egy muzsikus lány, kezelj is úgy kérlek, különben az őrületbe fogsz kergetni.

Nevet halkan mondandója végére, a kacsintásra meg csak egy kis félmosolyra húzza száját. Valahogy a kacsintás mindig zavarba tudja hozni, nem is érti miért. El is kapja róla hirtelen a tekintetét és inkább Abigélt méregeti vele.

-Az bizony, hiszen nélküle nem menne olyan könnyen ez a kaland, hálásnak kell lennünk neki. nem tudom, hogy egy ló jól érezné-e velem magát, legszívesebben én elengedném, de igazad van, ez még a jövő zenéje, ilyen távolságokba még nem érdemes gondolkodni...

Gondol bele abba hirtelen, hogy mi van ha valami félre sikerül és egyikük vagy mindketten holtan fekszenek majd az út szélén. De inkább nem szeretne ilyesmiken gondolkodni, így kis fejrázást követően Jeremy szavain hangosan felnevet és megingatja a fejét.

Hallgatja amit mesél neki.

-Valahol irigyellek a szabadságod miatt, de valahol meg sajnállak is érte, hiszen ez azt jelenti, hogy nincs számodra annyira fontos vagy jelentékkel bíró dolog, hogy letelepedj. Valakit a család köt egy bizonyos helyhez, valakit a munka, másokat a szerelem. A vándorokat úgy ismerem nekik ez a három egy és ugyanaz és annak megtestesítője a szabadságérzet. De csak az érzete, hiszen egészen szabadok sosem lehetünk véleményem szerint mindig is lesznek korlátok.

Osztja meg vele gondolatait miközben az előttük lévő utat próbálja figyelni ő is. Mikor megérkeznek és leszállnak elindul a kunyhó felé, egy apró mosollyal ajkain, miközben haját gyorsan megigazítja.

- Nagyon aranyos, szóval te itt szoktad meghúzni magad? Most már tudom, hova kell jönnöm, ha már meguntam, hogy rád várjak..

Vigyorodik el kissé, hogy húzza a fiú agyát. Hidegnek tűnik a kuynhó, meg is fordul Jeremiah felé.

-Én kikötöm Abigélt és behozom a cuccainkat, nem tudom, hogy lehet-e de ha igen akkor te addig fűtsd be a házat..

Nyom el egy apróbb ásítást és neki is lát ellátni Abigélt. Látott már sokakat hogyan csinálják mikor a Kakasban megszállnak több napig is az oldalánál kikötve állnak lovaik néha. A cuccokat is gyorsan behordja a házba hiszen nincsen olyan sok holmijuk.

- Nem tudom, hogy fáradt vagy-e már, de szívesen mutatnék valamit..valami fontosat, de ha szeretnéd elnapolhatjuk és akkor a holnapi nap folyamán mutatom meg. Muzsikálnék neked..

Csillannak meg szemei, és nyel is egy aprót, hiszen nem sima zenéléssel készül. Fel szeretné fedni képességét Jeremiah előtt is, hiszen ha valakik ketten ilyen sok időt töltenek együtt annak az alapja a bizalom.

- Darenn úgy gondolja nem kellene neked megmutassam, hiszen akkor sebezhetővé teszem magam előtted, de én szeretném, ha megismernél engem, és egy teljes képet kapj arról aki most vagyok..

Mondja szemeibe nézve határozottan állva előtte.

Út az emlékezéshez - #2
/ A dolvuri erdőség felé - Székváros és körüli erdő /

Gondolataiba temetkezve ballag ő is még a lókupec felé vezető úton. Nem tudja igazából hogy hányadán állnak Elarával, és bár meghitt órákat töltöttek már együtt ez nem feltétlenül jelenti azt hogy a lány táplálna érzelmeket irányába. Vagyis inkább nem tudja. Hogy tervez-e egyáltalán Jeremyvel a jövőjében, jelenjében bármit. Hogy haladnak-e valami felé vagy csak egy pillanatnyi fellángolás volt ami történt kettejük között. Ilyen gondolatokkal sétál a lány a karján vezetve és bevallja magának szokatlan hogy ilyesmiken merengjen. Nem fajsúlyos gondolatok ezek, de gondolatok melyek azért foglalkoztatják. Kicsit talán még furcsa is hogy így sétálnak, a teljes ismeretlenbe, de ugyanakkor valahol nagyon is szívet melengető hogy a lány ennyire megbízik benne. Hiszen nem is ismeri még szinte egyáltalán. Aztán a gondolataiból végül Ela vicces megjegyzése ragadja ki.

- Nem csak kukorékolással ébreszthetsz fel remélem tudod, és nem csak kakasszóra lehet kelni. - somolyog a pislákoló lámpások fénye alatt hamisan a lányra és nem marad adós a válasszal sem.

- Arra gondoltam valami kényelem azért jár egy művésznőnek. A hideg kemény és deres föld nem hiszem hogy az lenne és jót tenne. De egy bőrből varrott sátrat azért viszünk az útra majd.

A lókupecnél pedig mosolyogva nézi hogy Elara milyen ügyesen, érzéssel bánik a hátassal, és mikor a kupec épp nem figyel rákacsint.

-Egy életre szóló barátság kezdődik most úgy látom. - somolyog és mindjárt vidámabban telnek ezek a percek is.

- Ha nagyon a szívedhez nőne a paci, szerintem megtarthatod majd. De erről dönteni még nagyon korai..- vezeti a lovat a kantáron ki az udvarról, aki pedig készségesen húzza a könnyű kis fogatot maga után. A lovacska szemlátomást Elarát fogadja el gazdájának, csillogó szemmel méregeti a nőnemű emberfiát vagyis lányát. Jeremy észre is veszi a körvonalazódó szövetséget és jókedvűen teszi hozzá.

-Aztán egy szép reggelen majd arra ébredek hogy én húzom a kocsit és legelem a zabot amíg a kisasszony pedig a kordén utazik és talán még a hálófülkéből is ki fog túrni.

Majd elindul a fogat és szép lassan a város fényeit és ezzel a civilizáció jelenlegi formáját is maguk mögött hagyják. Előre egy viharlámpást akaszt hogy az éj sötétjében lássa az utat, de valójában azt annyira ismeri már hogy akár vakon is elnavigálná a fogatot. A csillagok most a párától nem látszódnak, kísérteties köd terül a tájra. Végül a csendet Elara töri meg és csak pár pillanat gondolkodás után válaszol neki.

- Igazából nincs nekem otthonom. Vándorlok amióta az eszemet tudom, hol rövidebb hol hosszabb időt töltök el a merre járok. A munkám az mindig az, amivel éppen foglalkozom és pénzt keresek, de az lehet bárhol. Nincs neki helye kimondottan. Kalandor vagyok, és eddig sehol nem ragadtam le hosszú időre még.

- De! ... Bármikor kapható vagyok egy izgalmas kalandra. Különösen ha egy ilyen csinos lánynak segíthetek... - fordul hátra a bakon és mosolyog vidáman a nőre.

- Hamarosan megérkezünk a kis kunyhóhoz. Megalhatunk itt akár, nem sokat nyerünk ha egész éjjel kocsikázunk. És az út is egyre rosszabb erre, jobban járunk ha nappal tesszük meg. Semmi kedvem törött kocsikereket foltozni, drótozni az éjszakában. - lassítja le az egyre jobban dülöngélő kocsit a gidres-gödrös sáros úton. A viharlámpa fényében lassan látható már a kis kunyhó az erdő mellett. Meg is állítja aztán a lovat a házikó mellett.

-Meg is érkeztünk művésznő! - pattan le a bakról mint egy parádés kocsis, és nyitja az ajtót a lánynak.