Egyéb helyszínek

Út az emlékezéshez

Nem is bánja azt, hogy egy ideig csak csendben sétálnak egymás mellett. Ez mind a kettőjüknek egy nagy kalandnak ígérkezik, a kapcsolatukra nézve is, és külön-külön nézve is. Belekarolva ballagnak és érződik a tempójukon, hogy bizony sehová sem sietnek.
Elarának még cikáznak gondolatai, Dareen körül, és Kayio körül. Kayio barátjától el sem köszönt, Darenn meg..
-Az ajándék..
Jut eszébe, hogy kapott egy kis fadobozt, mi a zsebébe van süllyesztve. Másik kezével oda is nyúl és megtapogatja azt, de még nem bontja ki, csak markába fogva, felemelt tekintettel sétál tovább. hagyja hogy a csípős szél fújja haját. Érzi, hogy ez lehet a változás szele, hiszen vagy így vagy úgy de biztosan nem ugyanígy fog visszatérni Székvárosba a kaland után. Minden élmény formálja az embert valamennyire, hát még ha ilyen fontos dolog után mennek.
Gondolataiból Jeremiah zökkenti ki, mire rákapja tekintetét, miközben az beszél.
- Rendben van, jó ötlet, reméltem, hogy nem kell a földön aludni mindig a mínuszokban. Majd kukorékolok, hogy azt higyje reggel van már..
Mosolyodik el, majd a következő hosszú percekben is szótlan marad, csak figyeli a történéseket,majd mikor már a kanca hozzájuk kerül oda lépve simít végig az orrán.
- Köszönöm, hogy segítesz, és hogy velünk tartasz..
Súgja neki szemeibe nézve Abigélnek, mire egy prüszkölés a válasz. Elmosolyodik, de ekkor már a búcsúzkodás ideje van, illetve csak elcammognak már hármasban.
- Túl jó dolgunk van, nehogy elkényeztess engem a kalandunk során, magamra sem fogok ismerni ha ilyen bánásmódban részesítesz.
Karol belé, úgy száll fel , majd hegedűjét maga mellé rakja.
-Igen, mehetünk...
Sóhajt egy nagyot, és mikor megindul a kis hintó már tudja, a döntése végleges.

Nem mennek hosszú ideje, mikor a kis ablakhoz támaszkodik Jeremiah feje mellé.
-Nem bánod, hogy ilyen sok időre otthagyod a munkádat és az otthonodat?
Kérdi, hiszen erről még nem is volt szó, csak róla és arról, hogy ő mit akar. Kíváncsi arra, hogy a férfi mit érez és gondol ezzel az úttal kapcsolatban, vagy mit vár ettől a kalandtól

Út az emlékezéshez - Bevezető
/ A dolvuri erdőség felé - Székváros utcáin jelenleg /

Ahogy kilép a Vörös Kakas ajtaján megcsapja a kinti nyirkos hideg. Szembe fordul a melette várakozó Elarával, kabátját fentről lefelé finoman megsimítja, a szemébe néz de nem szól már egy szót sem. Odabent megbeszéltek már mindent és lesz még idejük bőven társalogni kellemesebb körülmények között is. Inkább a karját nyújtja a hozzá képest kis termetű nőnek hogy tovább induljanak.
Kicsit váratlanul érte ez a kívánság, vagyis annak halaszthatatlansága. Ígéretet tett a lánynak hogy a múltját, az emlékeit valahogy megpróbálják visszaszerezni és ezt maradéktalanul be is szeretné tartani. De nem gondolta hogy ilyen gyorsan elszánja magát a nő erre az útra, ami talán mindent meg fog változtatni. Kényelmes de tempós léptekkel haladnak így az éjszakai székváros utcáin. Mégis megszólal kis idő múlva oldalvást a lányra pillantva:

- Először a lókereskedőhöz kell benéznünk. Egy lovat ígért nekem és egy könnyű kis fogatot az útra. Biztosan nem számít ránk, de ha nekünk éppen most kell ez....- mosolyog a lányra bíztatólag.

A lókupec valóban pihenőre tért már, de Jeremy nem rest felzörgetni az éjszakában. A kezdeti zsörtölődése hamar alábbhagy ahogyan a férfi megtoldja a bérleti és letéti díjat a fogatnak pár ezüsttel, hamar készséges éjszakai kereskedő válik belőle, és egy szál pongyolában és hálósipkában vezeti elő a jeles portékát.

- Itt van a ló és a fogat uram! A hátas alig ötéves, életerős és szívós de barátságos kezes jószág, a fogat pedig egy kisebb hintó! - túloz színpadias körítéssel az eladáshoz és megkopogtatja a kordé oldalát.
Kissé kopottas fekete színű fogat ez, két keskeny ajtóval az oldalán, de a belseje viszont elég tágas hosszabb utazásokhoz, és a hátsó traktus szépen lefüggönyzött. A kocsi hátulján pedig jókora poggyásztér van felszíjazva ha sok csomaggal utaznának az utasok.

- Abigél a kislány neve..- simogatja meg a ló nyakát a kupec - és igazán szeretetreméltó és igénytelen.

- Felesleges szócséplés... - jegyzi meg Jeremy szárazon, és ahogy az érmék gazdát cserélnek a kantárt a kezébe fogja.

- Értek az állatokhoz, nyugodjon meg. - teszi hozzá egy fokkal barátságosabban. Majd hamarosan magukra is maradnak kettecskén, a lóval és az újdonsült kordéval gazdagodva, mert a lókupec bizony álmosan eloldalog vissza a házba vélhetően folytatni az alvását.

- Azt hiszem ez megteszi majd, mégiscsak kell hely a dolgoknak, és aludnunk is muszáj lesz majd valahol. Az úton sok helyütt nem nagyon találunk majd szállást, máshol pedig egyszerűen nem tanácsos pihenőt keresni. - nyitja ki a kocsi ajtaját a lánynak, karját nyújtva felsegíti őt a magas fellépőn, és a csomagokat a hátsó poggyász rekeszébe zárja.

Majd előre ül a bakra ahonnan egy ablakon kereszül azért tud Elarával szót váltani továbbra is, és kurtán csak hátraszól neki.

- Indulhatunk a kalandra Ela? -és rántana is egyet a gyeplőn hogy meglóduljon a fogat előre.

Sir Cercul Geallova Tretoion elleni merénylet előkészítése
Valahol a városban

Miután csúful arcul csapták a Lylet. Vonásai mit sem változtak, ám a törpe szavait nem erősíti meg.

- Kötelességem van vele. Marad. De így akkor távol maguktól. - Figyelve Tituszt, ahogy közben alakot ölt.

Az fizetséget hallva meg sem rebben ismerve a történeteket a törpről.

- Jó lesz így. - Biccent a törp felé és kezét adja a törékenynek látszó, de izmos kezét, mely szinte elveszik a hatalmas tenyérben.

Lyle démon szavaira csak biccent, hogy tudomásul vette és időben tudatni fogja mikor. A másik kettő felé fordul.

- Uraim jelzem könnyű kideríteni melyik is a valódi. Viszont Innon Uram legközelebb három nap múlva itt leszek a vérttel és annak tulajdonosával. Na meg a megbeszélt fizettségével. - Fordul valóban az eredeti felé, és jelzi mikorra tudja elintézni a vértet.

Ha nincs más, akkor bizony maga is távozik a helyről, hogy aztán három nap múlva ismét tiszteletét tegye a fogadóban.
—--------------------------
Három nappal később.

A nő ezúttal teljes harci felszereléssel érkezik láthatóan szűkösnek mondható ruházatban, de ennek is oka van és meg fogják hamar érteni. Haja ezúttal barna színű, a fogadóshoz lépve ismét egy erszényt csúsztat, majd eltűnik egy kis időre.

[Sir Cercul Geallova Tretoion elleni merénylet előkészítése]

Valahol a városban

A süldőt jóindulattal lehet csak nőnek nevezni, csábító búgása inkább csalafinta hízelgés, mint csalárd széptevés. De nem hibáztatja a törpöt, ha amaz félreérti a gesztust, hiszen asszonyaikat sem nehéz összetéveszteni szilaj törp uraikkal.

A lány vonásai nem rezzennek az inzultusra, ahogy Titusz kárörvendő kacaja hallatán sem. Több emberöltő történetei lappanganak a zafíros kígyószemek mögött, s tudja azt, amit a kompánia még nem: egyetlen démon sem köt olyan alkut, amelyben az utolsó nevetés nem az övé volna.

A borsos összeget hallva telt, festett ajkai széles, gunyoros mosolyra húzódnak. Kecsesen felemelkedik, büszkén és felsőbbrendűen, ahogyan csak a szépek népe tud, hogy aztán már-már lenézően tekinthessen végig a tarka csapaton, immáron két törpén.

– A szcenárió ékes példája volt annak, miért tekintenek undorral és gyűlölettel a fajtátok felé.

Hogy a kijelentés pontosan melyik fajnak szól, nehéz lenne megmondani. Bárki magára veheti. Az igazság az, hogy a Gaeliek igazságos, büszke népség. Minden mást egyként gyűlölnek, köpnek és szánnak, ami nem az övék, nem nekik szolgál, vagy nem őket szolgálja.

– A megbeszélt nap pirkadatán az erdő határában leszek, a birtokon, ahogy az egyezség szól. Ezer katonát ígértél nekem, én pedig ugyanannyit ígérek neked... és színes kompániádnak, Eleison leánya.

A szavak a leány ajkait hagyják el, ám gyakorlott, erre kihegyezett ember tudni véli, hogy maga a démon szól belőle.

Kesztyűs kezét mellkasára fekteti, alig észrevehetően hajtja meg magát, megadva a formalitást, így hagyja hátra a pepita csoportot. Odakint szeretettel fordul az utca gyermeke és a ló felé. Lehajolva csókol a védett karú gyermek hajába, hogy aztán légies mozdulattal lendüljön fel a pej lovacskára, hátrahagyva a várost.

Sir Cercul Geallova Tretoion elleni merénylet előkészítése
Valahol a városban

A helyzet komikumát nehéz volt elrejteni. A mosoly szinte önkéntelenül rajzolódott az arcára. A könnyed nevetése pedig betöltötte a teret. Talán a többiek számára nem volt nevetség tárgya a dolog, de számára vicces volt hogy Innon így kikosarazta a lányt. Viszont az alkudozás nem az ő dolga szóval inkább nem szól bele, amíg megkapja a fizetséget amit neki ígértek.

-Szóval... megbízhatom benned? –

Mire a törpe oda ér Kyarához, már nem a fekete hajú elf áll a nő mellett. Hanem a saját arany szemű másolata, kinek szeplőit a hosszú szakáll rejtette el az arcán. Nem tetszett neki az alak, kényelmetlen és kicsi volt. De így teljes szemmagaságba került a törpével és nem sértette meg azzal hogy lehajol hozzá.

-Hozzá már még egy kupa sört fogadós!-

A törpe hangján szólt, viszont széles vigyor ült a képén ahogy vissza fordult Innon felé. Kihívó Arany szemekkel nézett rá.

A fejlődés jeges útja
Óriások földje

Figyelmesen hallgat, ahogy kérdéseire megkapja a válaszokat és Néhol össze is húzza a szemöldökeit. Mint az egy hónap, és a sok lény, mely akár hópárducokat is falatoznak.
A ruhára is megkapta a magyarázatot, így a következőt vonja le mint következtetést.

- Nem fognak nekem örülni. - Szinte kijelenti.
- Mikor jönnek a többiek? - Érdeklődik a húgról és a másik melákról.

A kondér felé tekint. Ha felolvadt a hó, de még nem forr, és a hal is felengedett bizony egyért, mint egy nagymacska csapna is a kondérba. Ha egy kicsúszik harapna is rá, ami után kezei azonnal rá is fognának. Hogy aztán elkezdje majszolni.

- Erre...nincsenek… erdei… lények? - Kérdez érdeklődve két falat között, amitől úgy néz ki, mint egy éhező aki végre ehet valami finomat.

De eldönti, hogy másnap az erdőbe indulna, hogy kiderítse ebben az erdőben is akadna-e számára olyan menedék, hol kevésbé zavarná a melákokat és melákinát.

- Segíthetek vadászni? - Tekint befogadójára kérdőn kék ragadozó tekintetével, a kérdést követő harapásból, mellyel újabb húsadagot von le szálkákról.