Egyéb helyszínek

A fejlődés jeges útja
Óriások földje

A parton lépkedve a fagyos szél felerősödik, de neki ez majdnem olyan kellemes érzés, mint hosszú kint lét után a ropogó tűz mellé térni, ez adja meg az igazi otthon érzetet. A friss hideg levegőből nagyokat szippant, mikor valami mozgolódást lát szeme sarkából. Az összetekert hálót azonnal a földre ejti és gyors léptekkel indul a parton fetrengő felé, de az mikor felül, visszavált gyorsabb séta tempóra. Bárki is legyen, akárhogy is került oda, él és eszméleténél van, nagy baj nem lehet.
Kicsit közelebb kerülve, olyan távolságban, ahonnan már nem kell kiabálnia oda is szól az aprócska idegenhez:
- Elég trágya időt választottál a strandoláshoz, kicsi lány. - Ha odaértéig nem sikerült feltápászkodnia, fél térdre ereszkedve jobbját nyújtja oda, jelezve a segítő szándékot.

A fejlődés jeges útja
Óriások földjén.

A levegőbe szimatolva a tenger szaga az első mi komolyabban megcsapja az orrát, aztán belekarmol a talajba, ujjaival, de ha a szél úgy hozza Gerdor szagára kinyilnak szemei, hasonlóval csak egyszer találkozott.
Még nem mozdul, csak figyel.

~Hol vagyok?~ - Siklik át a kérdés a gondolatai között.

Gerdor talán egy kis mozgólodásra lehet figyelmes a parton, ahogy a hozzá képes törpe nő a kezeit tanulmányozza hanyatt fekve a talajon. Kék ruhája szinte mindent takar rajta, kivétel most a sérülésekkel tarkított alkarjait és mezítelen lábfejét.
Haja a feje alatt igen kuszán terül el szőke és néhol deres hajszálakkal gazdagítva. Nincs nála semmi. Ami volt is az oda maradt Székvárosi kikötő partján, ahonnan eltűnt.

Végül felül és úgy néz körbe, hogy Gerdort csak orra vagy éppen a szemei érzékelik az attól is függ, hogyan közelíti meg.

A fejlődés jeges útja
Óriások földje

Korábban hónapokig utazott szerte a havas hegyekben és erdőségekben, olykor-olykor szülőfalujába is ellátogatott, de az utóbbi időben egy erdő széli, parttól nem túl messze lévő, minden bizonnyal jóval korábban emberek által épített toronyban találta meg magányos kis otthonát. Az épület egykor több emeletes lehetett, mostanra már csak a pince, az alsó szint és az első emelet használható, minden más leomlott. A több, mint egy év alatt, amióta az otthonának nevezi ezt a helyet, a maga egyszerűségéhez egész otthonossá tette.
Hogy el ne szokjon szülőföldje nehézségeitől, mágikus képességét egyáltalán nem használja a mindennapi tűzifa és élelem megszerzéséhez, épp ez is veszi rá, hogy egy nagy hálóval, a part fele induljon. Íját is viszi magával, ami hosszában vetekedik egy megtermettebb ember magasságával, hátha akad út közben valami vad, ami akár egy hónapnyi adaggal megnövelné éléskamrájának készletét.

A fejlődés jeges útja
Hol az az itt? - Hát az Óriások földjén. #1

Ahogy a Fehér-tenger vizében lépdel kettős érzéssel.
~Sikerült, mégis milyen áron? Mi okom maradni vagy tovább rontani a helyzetüket?~ - Gondolatai ismét olyan helyeken járnak, ahol penge élen jár az élet és halál között.

Nem az első alkalom. Szinte tudat alatt tudja ha bele is akarna fulladni a tengerbe sem engedné az életben maradási ösztöne. Váratlanul a következő lépésénél nem a tenger alja éri mezítelen talpát. A víz hullámzása és annak sodrása már nem engedi meg, hogy megtudja tartani magát így szinte a vízbe esik. Alatt pedig egy kisebb kör alakú fekete lyukba esik, aminek sötétjében nem lát. Az ismeretlenségbe pedig csak hagyja magát zuhanni. Becsukja szemét, hogy meddig szinte érzékelhetetlen számára.

Talajt érve úgy marad, de fogalma sincs hogy került oda, ahova és még azt se nagyon miért.
Ismét ismeretlen, de mégis ismerős érzés kúszik végig gerincén végig, ahogy az érzéketlenségből lassan kezdenek az érzékei helyreállni és még ha nem is nyitja ki a szemét a hallása, szaglása, és érintés útján megtudja él-e vagy holt.