Kalandkrónikák

A lord kiszabadítása
Helyszín: Várbörtön: L/4 terem

Amíg vallatják a foglyot nem engedi el a grabancát még akkor sem amikor Rori egy tőrt szegez a torkának. Fél szemmel figyeli csak hogy Evraani és Marcus mit ügyködik a zárral, az ő figyelmét jobban leköti az, amit a katona mond. Végül amikor a darabont befejezi a beszédet, csalódottan engedi el végül. A kezében lévő kulcsra néz és még egy utolsó kérdést feltesz az őrnek:

- És miért veszélyes a víz? És melyik víz veszélyes?

De már nem tud tovább várni és összpontosítani a feleletre, ha az őr válaszol akkor válaszol, ha nem-nem mert a dörömbölés sürgetően hat rá. Először Oswalthoz fordul:

- Oszi bácsi nem tudna valamit tenni az ellen hogy a katonák betörjenek ide? - reményteljesen néz az aprócska mágusra.

Tieng mester szavaira fogja a fegyverét és azt előre tartva megáll az ajtó előtt, de bízik benne hogy a csavaros eszű gnóm csak kitalál valamit. A többiek ötlete neki nem igazán tetszik és amikor Marcus megáll előtte, leengedi fegyverét és neki is megfogja mindkét gallérját a kezével, igaz sokkal lágyabban, mint ahogy az imént a katonával bánt. Előbb aggódva a szemébe néz és egy pillanatra ellágyulva lábujjhegyre állva viszonozza a csókot. Nem is akarja elengedni igazán, de a figyelmeztetés az ajtón túlról megszakítja az idillt. Marcus tenyerébe csúsztatja a kulccsomót és még egyszer végig simít a karján.

- Vigyázz magadra! A nyomodban leszünk… - azzal útjára engedi kedvesét. Szorosabbra húzza a lófarokba kötött frizuráját, tekintete újból megkeményedik és egyenesen az ajtóra szegezi azt. Csak egy pillanatra néz félre a foglyok irányába.

- Ezeket meg el kellene takarítani innen valahogy, mert csak hátráltatnak bennünket… veszi fel a harci állást amit mestere tanított neki. Megint úgy érzi túlságosan sok időt töltenek már itt.

A lord kiszabadítása
Helyszín: Várbörtön, pozíció: L/4 terem

Mivel nem kap tőrt a kezébe, így a saját hosszúkardjának végét áldozza be. Annak végét töri a zárba, és habár szúrni már nem fog tudni vele, hárítani és vágni még jó lehet később. Oswalt tanácsát megfogadja, a bénult és reményvesztett őrre néz.
- Legközelebb hagyjátok járásképesen a foglyokat. Nem hagyhatjuk hátra, mert már információval is segítség a társainak, és valahogy úgy sejtem megölni sincs szívetek. - szól némileg irritáltan a többieknek, míg Violához lép.
- Kérlek, add oda a kulcsot, hogy előre mehessek. - szól hozzá már lágyabban, tenyerét nyújtva. Ha megkapja amit kér, egy csókot lehel az ajkára, aztán előre siet, hogy felfedezzen és egyúttal akár meg is tisztítsa a lejáratot a többieknek. Köddé válva lebeg előre a sietősen a padlón, és ha az ajtóig valóban nincs csapda, annál gyorsabban halad. Ha megkapta a kulcsot, már előre kinyitja az ajtót a társainak és belülre helyezi, hogy szükség esetén gyorsan be is tudják maguk után zárni azt, majd újra felvéve a ködös formáját elindul lefelé a lépcsőn, de ezúttal lassabban, óvatosabban.

//Kérem a mesélőt és Violát, hogy ha bárhol szeretnék megakasztani a karakterem az előre haladásban (kulcsot nem kapja meg, vagy még is van elrejtve valahol egy csapda) úgy nyugodtan tegyék meg.//

A lord kiszabadítása
Helyszín: Várbörtön, pozíció: L/4 terem

*Mivel nem csak lebénítva volt az őr, hanem a tetejében, harcművészünk még le is fogta. Ám egy idő után a karjaival elengedte a szerencsétlen strázsát. A bénítás hatása, még fog egy darabig tartani. Hallgatja a kihallgatást, az őrnek
megeredt a nyelve. Azonban az ajtó másik oldalán már dörömbölnek.* - Neki igaza van. -*mutat Yorkra* - Állj az ajtó jobb oldala mellé, én állok a bal oldalra. Ketten két oldalról támadjuk a behatolókat.- *mondja a félelfnek* - A többiek szemben helyezkedjenek el. Tanítványom! Szálfegyvered neked van, szegezd előre távolságtartás gyanánt. Valaki vigyázzon a túszunkra is! -* szándékosan senkit sem szólít a nevén, miközben felvázol egy taktikát és formációt, suttogva.*

A lord kiszabadítása
Helyszín: Várbörtön, pozíció: L/4 terem

Valóban nincs már szükség további megfélemlítésre. A fogságba került és lebénított katona azt sem tudja már hol van, a külvilág ingerei csak nagyon szűkösen férkőznek be tudatába, egyedül az őt körülálló ismeretlen embereket nézi megbabonázott tekintettel. Nem érti, hogy kerülhettek ide, kik ezek és miért nem fog rajtuk még a penge sem.
Ahogy Viola megrángatja nem tanúsít semmilyen ellenállást csak nézi a nő szemeit. Válaszolna és szólna, de érkezik a következő nő aki szintén kérdez és egy kést szorít a torkának. De ez is felesleges már. Rongybábuként dől vissza hátát nekivetve a falnak. Ahogy Oswalt szavai elhangzanak hirtelen megered a nyelve. Talán azért mert attól fél, ha azt hiszik hogy hallgat vagy tagad már nem lesz több ideje és lehetősége szólni.

- Nem tudom.. nem tudom… kiről beszél.. Itt ezen a szinten nincs kiemelten őrzött rab igazán. És nem is tudok többet mondani erről mert én csak ezen a szinten szolgálhatok.

Látva a körülötte kialakuló gyülekezetet egy pillanatra elhallgat, de sietve folytatja látva a kihallgatók elégedetlenségét.

- De van még egy szint lejjebb is, innen nem messze a lejárat. Ha felmennek a lépcsőn ott jobbra pont szembe lesz egy ajtó. Azon áthaladva egyenesen a lejárathoz juthatnak. A kulcs… - mutat a kulccsomóra amit pont az imént vett el tőle Viola kisasszony.

- … A kulcs ott van a karikán, ki tudják vele nyitni. De biztosan vannak még őrök az ajtón túl is…

Újra elhallgat és valójában azon gondolkodik, hogy az árulásával a társait hozza veszélybe. De neki már úgyis mindegy. Lehorgasztja a fejét és még maga elé suttogja megsemmisülten.

- A lejáratig már nincs több csapda. De vigyázzanak a vízzel… mert az veszélyes…

Magába roskad és várja a sorsát. Szemlátomást nem tud vagy nem akar többet mondani.
A bezárt ajtón amit Evraani melenget hangos dörömbölés hallatszik de tisztán kihallani a kiabálásból hogy valaki elordítja magát a túloldalról:

- Álljatok félre, be kell törni az ajtót!

// Kérem Tienget hogy reagáljon az előtte szólókra mert Evraani kért egy átugrást. Amennyiben ez megtörténik megkérem Marcust ( ha egyetért a társai kérésével ) hogy Viola elé kerülve vezesse továbbiakban a menetet. //

A lord kiszabadítása
Helyszín: Várbörtön: L/4 terem

Mint ajtó őr még nem hagyja el helyét az ajtótól, faggatózni nem akar elvégre a kínvallatás nem az ő dolga, és nem is tud semmilyen kérdést feltenni a raboknak. Két kardját még nem tette vissza, de láthatóan harcra kész állapotban várja hogy valaki berúgja az ajtót rájuk.
-Egyet értek Oswaltal azon hogy Marcusnak kéne elöl mennie, egyedül ő a leg észrevétlenebb a csapatban.-
Mondja ezt kicsit háttal nekik, de közben teljes harci állapotban vár még mindig hogy az ajtóstul rontsanak be. Igaz a kikerülés felvetésére felcsillan a tekintete, de egyenlőre még ez még lehetőségnek gondolaj ezt.
-Ha berontanak ki mit fog csinálni, mert ha nem figyelünk, akkor egymásban is kárt tehetünk.- Mondja ezt lágyan óvatosan szemével a varázshasználókra pillantva.

A lord kiszabadítása
Helyszín: Várbörtön: L/4 terem

A többiek kérdései mellett neki is lennének, de azokat inkább a társainak célozza.
- Be kell jelöljem a térképen a fontosabb pontokat. Kérdezzétek meg tőle a bejáratot, a lefelé vezető utat, vagy kaput. A csapdákról se felejtsétek el kifaggatni! -
Ezután kiteríti a térképet és főlé görnyedve várja az információt és közben az ajtót figyeli. Úgy érzi nem fognak sok hasznos dolgot megtudni a fickótól, ha pedig így van, csak az idejüket pazarolják itt vele. Ekkor Marcushoz fordul Oswalt.
- Marcus! A képességeid miatt szerintem neked előre kéne menned felderíteni. Amikor ideérkeztünk nem adtál hajtincset, amikor kértem, de ha most adsz, innen hozzád tudom teleportálni a csapatot. Így ha a fogoly csak az időnket pazarolja, a segítségeddel visszanyerhetjük azt amit elfecséreltünk. Mit szólsz?-