Kalandkrónikák

A lord kiszabadítása

A kúria terme

* Gyülekezik az emberek, és nem emberek. A csapat összeállt. Mindenki így-úgy üdvözölte a másikat.*
- Háát... Oswalt, én kopasz vagyok. -*magyarázza neki, miközben vakarja a fejkendővel takart kobakját. Tieng mindig kopasz, továbbá nem is számított semmi ilyesmire. De bízik benne, hogy a gnóm majd megoldja valahogy másképp. Ő zárja a sort, ezért megfogja az elf leányzó kis kacsóját. Mikor át érnek a portálon halkan suttogva így szól mindenkihez.*
- Maradjunk együtt. Hosszú szálfegyvere Violának és nekem van, mi fogjuk távol tartani a támadókat. Aki íjász vagy mágus az legyen mögöttünk. Az íjász fedez minket, mi pedig az íjászt védjük közelharc esetén. Akinek rövidebb közelharci fegyvere van, az legyen a széleken. -*vázol fel egy csapat formációt. De persze meghallgat bárkitől más ötletet is.*

A lord kiszabadítása
A kúria terme

Viola üdvözlése épp elég pozitív megerősítésként szolgál, hogy nem feleslegesen kontárkodott a kúria lakók dolgába. - Evraani... és köszi... asszem... - Hiába az általános elnéző reakció a hallgatózásra és a jelenlétére, eleinte csak kapkodja a fejét az ittlévők közt, akikből ha valakivel találkozott is korábban, őket is legfeljebb egy-kétszer látta. Szinte kultúrsokként éri a sok kedves gesztus, nem éppen ehhez szokott, fejében nem kis zavar tombol, amit a tőle telhető legjobban próbál leplezni. York kéznyújtása valamennyire kiutat biztosít neki a katyvaszból, amibe azonnal bele kapaszkodik. - Evraani! Úgy szintén. - ~Bár nem lenne rossz látni is valamit az arcodból, kedves York.~
Oswalt kérése végleg elvonja figyelmét a vörös hajzuhatag alatt tomboló káoszról, azonnal a csizmaszárába nyúl a tőrért, hogy teljesítse az aprócska feladatot. A tőr gyorsan vissza is kerül a helyére. A térképet hiába is nézné, semmit nem tudna kihámozni belőle. Viola és Aurora szavaiból mostanra sikerül felfogni, mibe is csöppen pontosan, vagy legalábbis azt hiszi, de a legkevésbé sem bánja, remek alkalom lesz összeismerkedni a helyiekkel.
Mikor mindenki láncot alkot, ismét ráfog York kezére, ha még akad mögötte valaki, annak szabad kezét nyújtja, majd ő is áthalad a portálon. Mivel elég parás ilyen helyzetben, egy gyors körbenézés után azonnal tüzes képességét teszteli, mert anélkül maradék biztonságérzete is megszűnne. Bal tenyerét felfelé fordítva egy aprócska tűzgömböt próbál formálni, de csak egy röpke pillanatra. Az eredmény függvényében vagy a megkönnyebbüléstől fúj egyet, vagy szemei elkerekednek a döbbenettől.

A lord kiszabadítása
A kúria terme

Végig néz az egybegyűlteken elismeri hogy milyen népes kis csapat gyűlt össze, majd közelebb lép az idegen nőhöz és kezet akar vele rázni -Üdv a nevem York, örvendek a találkozásnak... Mondja ezt úgy hogy a maszk már takarja az arcát. Majd egyesével mindenkivel kezet ráz, azonban Viola kéz érintése át megy ölelésbe, bár nem szól semmit sem érte egyedül örömét fejezi ki, majd el is engedi hamar hogy figyelemmel kövesse minden egyes szavát a lánynak. Miután a helyzet jelentés meg volt Oswaldnak ad egy szál hajszálat, mielőtt még ő teszi meg vele helyette, majd miután megkapta a mit kért megérinti a Gnóm kezét, bár ehhez először le kell térdelnie. Majd miután ez meg volt Evraani felé nyújtja a kezét. -Nyugodtan fogd meg a kezemet, csak ideiglenesen kell. Mondja bíztatás képp bár ezzel a maszkkal nem éppen a legmegnyugtatóbb személy a teremben.

Majd miután átmentek a portálon és nincsen semmi kellemetlen mellékhatás akkor az íját elő veszi és körbe néz hogy nem lát e semmilyen kellemetlen alakot a környéken, szeme nem veszi le az egyik folyosóról a tekintetét.

A lord kiszabadítása
A kúria terme

Mindenkinek köszön ahogy bukkannak fel a jelentkezők. Auróra pusziját pipskedve fogadja, Viola pukedlijére meghajol és még Tieng is kap egy ölelést. Marcus és Yorknak a kezét nyújtja üdvözlésül, az ismeretlen leányzónak pedig integet. Végezve az udvariaskodás formáival a portálfelé lép.
- Mielőtt elindulnánk, szeretném megkérdezni, hogy tudunk-e valamit arról, mire számíthatunk odaát? Ha bárkinek van valami tapasztalata, azt szeretném meghallgatni. - Néz körbe a társaságon.
Sejti a nemleges választ, így ha csak fejrázás a felelet, folytatja.
- Kérni szeretnék mindenkitől egy hajtincset. - Ezután tarja a markát és láthatóan ez kötelező, csak annak nem aki kopasz, de arra is van más módszere.
Amint ezen a kis közjátékon is túl vannak, kissé esettlenül, mert ugye a kezeiben tartja a botját és a táskáját, de kézenfogva átsétál a többiekkel. Odaát gyorsan felméri a környezetét és legelőször a mágiáját akarja leellenőrizni. Jobb mutatóujján apró lángot idéz és amint ez sikerül vagy kudarcot vall, Marcus felé fordul.
- Mondhatod, figyelek.

A lord kiszabadítása
A kúria terme

Tudja, hogy egészen sokan tekintik ügyüknek azt, hogy épségben visszahozzák a lordot a kúriába, de még ő maga is meghatódik kissé, amikor egyre-másra masírozik be a sok ismerős, és az egy ismeretlen a terembe.

Oswalt! Az ünnepi alkalomhoz ünnepi öltözet dukál - mosolyodik el szélesen, majd ha a gnóm nem tiltakozik, egy cuppanós puszit nyomna az arcára lehajolva. Elég sok slamasztikából húztál már ki engem, egyszer még a halálból is visszahoztál...bízom benned!

Szia York, és kisasszony... - nem igazán érti egy pillanatra, hogy ki ez az ismeretlen nő, s azt hiszi, valaki kísérő kompániája, de mint kiderül, nem egészen. Nem baj kisasszony, tartson csak velünk, ha ennyire bátor! Köszönjük. - mosolyog rá is szélesen, de ekkor már érkezik is Tieng. Tagadhatatlanul örül, hogy ő és Marcus is itt van Violának támaszul, ha esetleg bármi balul sülne el.

Úgy lesz, Tieng. - néz elszántan a harcművész szemébe, majd Marcus is kap egy mosolyt, végül Viola felé fordul.

- Őszintén remélem, hogy soha többet nem kell ilyen hacukát felvennünk. *mosolyog vissza, egy szoros ölelésbe zárva a nőt, majd miután az az összegyűlt tömeghez szól ő is.

A lord nevében is szeretném megköszönni mindannyiótok támogatását és töretlen hitét bennünk, és abban, hogy hazahozzuk Isenaart. Remélem holnap ilyenkorra már vele állhatunk itt, ünnepelve.... Kezét egyik oldalról Marcuséba csúsztatja, majd a másik oldalról Oswaltéba. A portálkapura pillantva nagyot sóhajt. ~Kérlek add, hogy ezúttal sikerrel járjunk....~

A lord kiszabadítása
A kúria terme

Violát mosolyogva fogadja, ahogy közelebb ér. Habár szívesen elmerülne a zavart arcában, kivételesen a lényegre koncentrál. A kezét fogva sétál a portálhoz, és figyeli annak derengését azon gondolkodva, hogy ez hogy nézhet ki a túloldalról, mikor Viola megszólal. Figyelmesen végig hallgatja, majd másokat is, ha szólni akarnának, aztán kezét nyújtja Auroranak.
- Kisasszony! - ha megfogja a kezét, akkor határozottan, de egyáltalán nem fájón tartja, hogy még véletlenül se csúszhasson ki a keze az övéből és ez a Violát fogó kezére is igaz. Csak ott még egy bátorító simítást is lop hüvelykjével.

Ha/és/amikor átértek és elengedhetik egymást, Oswaltra pillant.
- Magával majd beszélnék. - szól lehalkítva hangját, aztán sötétben is élesen látó szemei azonnal a környezetet kezdik figyelni, hátha észre vesz valami környezetből kiugrót és ezt a szagokkal és zajokkal is ellenőrzi. Nehéz elkülönítenie a szívdobogásokat, de hozzászokik majd, hogy melyik kihez tartozik, ahogy az illatok is.