Kalandkrónikák

A lord kiszabadítása
Helyszín: A kúria közös terme

Épp csak elmerül a térkép nézegetésében amikor nesztelen léptek halk zajára lesz figyelmes. Mire odanéz már előtte is áll kedvenc Aurorája és úgy fest egészen összeöltöztek – ismét. El is mosolyodik ezen.

- Nagyon csinos vagy… jól áll ez a beszivárgós divat.. - kuncog halkan - de úgy érzem nem ez a legfőbb fegyvered mára.. - ölelné meg a nőt.

Majd megjelenik a mindig váratlan és kiszámíthatatlan, rejtélyes és kiismerhetetlen Oswalt. Szinte leesik az álla a kis fickó ruházatán és már bánja, hogy nem vett fel valami elegánsabbat. Tény hogy egy darabig biztosan kísérteni fogja ez a ruházat álmaiban amit a gnóm most visel. Mosolyogva tekint rá elismeréssel a szemében.

- Oszi bácsi megadja a módját… hogyan kell stílusosan kalandra megjelenni… - és egy kis pukkedlivel köszönti a mágust.

York érkezése nem éri váratlanul, mert vele beszélt már terveikről. Odasétál hozzá amíg a többiek várakoznak.

- Örülök hogy eljöttél! - szorítja meg a kezét barátságosan.

Egészen ünnepélyessé kezd válni a pillanat ahogy gyűlnek a kalandorok. Kicsit úgy érzi, mintha egy estély házigazdái lennének, ami igaz is hiszen kettejüknek Rorival szívügyük a lord kiszabadítása. De nem számított rá hogy ennyien eljönnek ma.
A legjobban akkor lepődik meg mikor az ismeretlen lány megjelenik. Először kicsit értetlenül nézi majd mikor kiderül mi járatban van, elébe siet. Bár nem találkoztak még előtte, de már az első szavaitól szimpatikus neki, és a meghatottságtól hogy egy idegen is a segítségükre igyekszik kicsit elérzékenyülve ölelné meg őt hirtelen.

- Jajj bocsánat! - hátrál egy lépést - Még be sem mutatkoztam. Holdviola vagyok és Isten hozott köztünk! Énörülök hogy hallgatództál… - somolyog rá kedvesen ...és köszönöm hogy így döntöttél!

Mestere előtt csak szertartásosan ahogy illik meghajol, az ő támogatása nagyon sokat jelent neki. De felesleges ezt elmondania, hiszen szavak nélkül is biztosan tudja ezt Tieng.

- Köszönöm Tieng mester hogy velünk tart! - mondja röviden végül.

Már csak egyvalaki hiányzik aki nélkül nem indulna el... hiszen megígérte neki. Hamarosan meg is jelenik és elragadtatással a szemében sétál oda Marcushoz. A chakramokat az övére akasztja és a férfi láttán rajongással a szemében lágyan ölelné meg őt, arcát a csókhoz odatartva. Megfogná a kezét és vele együtt sétálna Rora és a portálkapu mellé.

Meghatottsággal tekint végig az összegyűlt seregen. Ha a lord látná ezt, biztos nagyon büszke lenne. De pont azért mennek, hogy láthassa még egyáltalán a kis csapatot, akik az életüket kockáztatják érte. Mikor a beszélgetés elcsendesül a portálkapu elé sétál. Nem tudja ő szóljon-e előbb vagy inkább Rora de egy kis várakozás után végül is belekezd. Ha szeretne szólni barátnője úgyis megteszi utána majd.

- Kedves barátaim! Köszönöm, hogy eljöttetek és segítséget nyújtotok nekünk. Nagylelkű felajánlás ez, nem is lehet méltóképpen megköszönni. kicsit zavarban van Marcus kezét szorongatva tekintete a portálra szegeződik.

- Ezen a kapun keresztül tudunk majd lejutni, reményeim szerint a földalatti várbörtön második szintjére. A lord feljegyzéseit és térképét meg tudjátok nézni itt vannak az asztalon, ez komoly segítség lehet. Nem tudom mi vár minket ott…
Viszont nagyon fontos hogy csak akkor tudunk egyszerre áthaladni a portálon , ha egymás után kézen fogva haladunk át a kapun élő láncot alkotva. Ha a lánc bármely okból megszakad akkor a kapu bezáródik és aki még nem lépett át rajta az itt marad. - Oswaltra sandít bizonytalanul.

Meghallgatja a többieket de mindenre elszánva egyik kezében a borotvaéles chakrammal, másik kezében Marcussal az ő csodafegyverével végül belép a portálba és torkában dobogó szívvel várja, vajon a túloldalon mi fogadja őket…

//Kérném akkor a többieket csatlakozzanak a „lánchoz” és fogják meg a soron következők kezét mielőtt a kapuba belépnek és az utolsó után pedig kérném a mesélőt lépjen közbe a leírással majd. Ugyancsak kérném, hogy a sorrendet módosíthassam, hogy Viola fogni tudja Marcus kezét és ő kövesse a sorban. Így a sorrend a következő lenne:

Holdviola -> Marcus -> Aurora -> Oswalt -> York -> Evraani -> Tieng

A lord kiszabadítása
A kúria terme

Mindent összekészített már korán az asztalára, hogy a pihentető alvás után csak magára aggatni kelljen mindent. Bőrmellvért, fölé fehér ingje került, vállaira fémpáncélját szereli. Alkarjaira szintén bőrpáncél feszül, lábszárát magasszárú csizmája takarja csak. Egy fekete köpeny, bőszárú, fekete nadrág, melynek végei a csizmájába vannak tűrve. Fegyvereit is egyenként magára veszi. Az egykezes rövid- és kétkezes hosszúkardot a hátára rögzíti, oldalára egy tőr jut. Nem tűnik sok dolognak, de a fogai épp olyan veszélyesek, mint másnak egy egész arzenál.

Könnyed léptekkel megy le a terembe, az egybe gyűltek láttán elmosolyodik.
- Hallgatózni csúnya dolog, de örülünk, hogy velünk tart. Oswalt, jó látni! - szól mosollyal. Ő láthatóan optimistán, de kellő komolysággal érkezik. Leérve Viola mellé lép és üdvözlésképp csókot nyom az arcára, majd egy kicsit méregeti a kaput, mielőtt ismét a többiekre nézne.

A lord kiszabadítása

Helyszín: A kúria terme

* Eljött hát a nagy nap, hogy végre kiszabadítsák a Lordot. A tanítványát is részben ezért is képezte, ahogy tudta. Pont e fontos napon hagyná cserben? Az kizárt, egy mester támogatja a tanítványát, mert így helyes. A cselédszálláson készülődik, tetőtől talpig fekete ruházatot visel, arcát kendő takarja. A felsőruházata alatt egy bőrmellvértet és vállvértet visel, a bronz alkar és sípcsont vértezete most is rajta van, de befestette feketére őket. Hoz magával kötszereket, és gyógynövénytinktúrákat is ha netán sérülne valaki. Ezenkívül kötelet is visz magával, ami jól jöhet mászáshoz, vagy arra, ha meg kell kötözni valakit. A fegyverzete a harci botja, négy darab chakram, két harci sarló, valamint a legfontosabb fegyvere ami mindig nála van, az ökle. A felöltözés után még alaposan bemelegít, nyújtógyakorlatokat végez, átmozgatja magát kicsit. Miután elkészülődött, a közös terembe megy, ahol már gyülekeznek a többiek. Mindenkinek biccent egyet, Viola vállát biztatásképpen megfogja.*
- Ki fogjuk szabadítani. - *mondja mindenkinek, elszántan és határozottan.*

A lord kiszabadítása

Helyszín: A kúria terme

Ha mostanában sok vizet nem is zavart a környéken, minden éjszaka visszajárt a kúriában kisajátított szobájába. Egyik éjjel teljesen véletlen kapott el egy beszélgetést, amit megzavarni nem akart, meg valamennyire még benne van az ösztönös bujkálás, ezért inkább hallgatózott. Ha teljesen nincs is képben mindennel, annyit azért leszűrt, hogy valakit ki akarnak szabadítani.
Eleinte nem is akart foglalkozni az egésszel, de ahogy közeledett az indulás ideje, egyre inkább fontosnak kezdte érezni, hogy mégis részt vegyen a mutatványban. Az itteniek kedvesek, annak ellenére is, hogy először majdnem felgyújtott mindent. Innen nem küldték el és már hónapok óta itt él, ezért egyfajta késztetés lett úrrá rajta, hogy tegyen valamit a kúria lakóiért, így kis idő után, de megszületett benne az elhatározás, hogy így is tesz.
A nagy hátizsákját egy ilyen feladatra nem tartja a legmegfelelőbbnek, ezért csak két övre csatolható erszényt visz magával. A bal oldalára aggatottban nincs semmi más, csak egy jó adag, aprócska vassulyom. A másik erszénybe egy arany érme, két maroknyi nagyságú kő (legalábbis az ő kis kezeinek) és egy füstbomba kerül. A tőr így már csak a jobb csizmaszárban fér el. Ahogy a betörésekhez szokott régen, pont úgy öltözik fel a találkozóra is, alul-felül mindent fedő, testhez simuló, de kényelmes fekete ruha, aminek a felsőjére egy csuklya is rá van szabva.

Teljes betörési díszben le is száguld a lépcsőn a terembe, ahova leérve egy pillanatra megtorpan. Talán nem ártott volna kitalálni valamit, mit is keres itt, de ehhez már kicsit késő, úgyhogy jobb ötlet híján marad az őszinteség. - Öhhhm... Hello! - Ahogy rá vetülnek a pillantások, pár másodpercig kínosan nézeget egyik ittlévőről a másikra, majd folytatja. - Éééén talán kihallgattam egy beszélgetést, persze teljesen véletlenül... Mindegy, a lényeg, hogy segíteni jöttem... Hirtelen nem is tud többet kinyögni, akcióra készen a többiek reakciójától kicsit tartva várja a további utasításokat.

A lord kiszabadítása

Helyszín: A kúria terme

A mai napon korán kezdte a készülődést, tudja hogy a hely ahová mennek minden csak nem biztonságos. Össze szedi az általa sűrűn és jól használt eszközeit, köztük a Welsla által készitett elementál kardját, a mi fent vádó angyalkardot, egy sima normál kardot mely olyan hosszú mint az angyalkard, íját és nyilait, rejtett és nem annyira rejtett törjeit, híres fémmaszkját és feketébb ruházatát, egy kötelett, két gyógyitalját melyet már őrizget egy ideje, kettő kis fiolát melyben az egyikben méreg míg a másikban gyors kábítószer van melyeket a nyílvesszőkön tud használni, és amit nélkülözhetetlenül hoz, az nem más mint sármos önmaga.

A szobájából kilépve Flint megmarad pár tolla egyikét magához veszi és le döcög a közösterembe ahol felkészülten akcióra készen megy le majd még nem áll meg mert a bőrkulacsába még némi vizet is tesz hogy ha megszomjazna akkor legyen miből innia. Miután megtöltötte oda sétál a többiekhez közel és mint csendes fegyverekkel felrakott bábú áll meg a többiek mögött és ugrásra készen áll meg mindenki mögött és mikor itt az idő akkor negyedikként veti be magát a misztikus portálon át.

A lord kiszabadítása

Helyszín: A kúria terme

A minap kapott üzenetet mar régóta várta. Az utóbbi időket a kúriától távol töltötte, de a levél időzítése éppen megfelelő. Az új rend ruhája pont tegnap lett kész és a műhelyéből is néhány újdonságot rejtett el magán, a táskájába és a sárga fekete kockás nadrágja zsebeibe. Végül botját veszi magához. Tulajdon lelke másik darabja, hatalmának kiteljesedése.

A következő pillanatban már a kúria konyhájában áll. Szép, sárfolt nélküli, új ruháján, mélylila köpenyén, csuklóján fodros ingjén és karimás, tollas kalapján biztos maradandó hatást (sokkot) kelt bárkiben. - Szép estét mindenkinek! - Köszön a csapatnak, majd az energiától halkan búgó kapura pillant bizakodva.- Ezúttal én már nem jövök ám vissza a komám nélkül! - Lép a két gyönyörűség elé a huncut mosolyával.