Csevegő

Valós titkom nincs nekem sem. A képek inspirálnak. Ha meglátok egy fantasy art-ot, akár ami itt a képek közt van, akár amit nézelődés közben találok a neten, megindít bennem egy történetet. Amikor kezdem írni magát a karaktert, beindul a fantáziám. Gyakorta zene is jár mellé. Az epic zenéket nagyon serkentőnek találom.
Amikor kész a karakter, alig várom, hogy beengedjék. Egy új karakterbe beleépülök egészen, olyankor képes vagyok a régebbieket elhanyagolni. Uriel által született meg Abdon, egy teljesen no name npc-ből, aki mára annyira kinőtte magát számomra, olyan történeteket kreáltam/-tunk már köré, hogy saját npc-i is elevenek, olyannyira, hogy Angus Dorcas is kinőtte az npc szerepét. És akkor itt utolsó gondolatként, de talán legfontosabb momentumként említeném meg, hogy a játékostársaim is nagyszerűen lelkesítenek a játékban, amit köszönök nektek! <3

hát.. az én titkom az hogy nincs titok :P oké...a meló elég unalmas tud leni, hogy közben álmodozzak, de ritkán valósul meg belőle bármi, többnyire csak rögtönzés, fogalmam sincs mit csinálok..... ehh néha úgy érzem egyáltalán nem megy ez a szerepjáték :(

Akkor en is csak morzsákat szórok ide majd apránként. :D

Alea Az én esetem néha pont fordított: Ha olyan dolog történik a karakteremmel, akkor képes vagyok izgulni, aggódni érte mint valami főhősért regényben vagy filmen. Emiatt rosszabbul alszom néha szabályosan megvisel. :)

Szeretem a sztereotípiákat, és előszeretettel alkalmazom is. NJK karakterek ismerősek lehetnek, komoly fogódzó hogy a játékosokban már van percepció róluk. De sokszor azért nem elvárt módon cselekszenek.

Gonosz karakterek: Nem lehetnek ostobák, együgyűek. Ez csak valami filmes borzalom. A gonosz hogy érvényre jusson agyafúrtnak, elnésmek kell lennie. A gonosz karaktereim nem egybitesek, összetett célokkal vannak felvértezve.

Az egyik egyetemi tanárom mesélte, hogy ha valaki egy történetet képzel el alvás előtt, akkor még az ADHD-s embereknek is segíti az elalvást. Bár azt hiszem a módszer lényege, hogy egy történetet alkoss a fejedbe, pl: Éppen bálba készülsz, táncolsz a herceggel és ezt "látod" minden este. Szóvaaal az én módszerem kicsit más, de segít. :D :3

Nagyon köszönöm, hogy megosztottátok ezeket!

Igazából vicces, mert sok, amit írtatok rám is érvényes :D

Karakterszinten nagyon szeretem kibontakoztatni a jellemet, a mély szituációkat, és néha annyira sikerül átvenni a karakter hangulatát, hogy nos...hát hasonló hangulatom lesz nekem is - ami különösen vicces akkor, amikor egyébként jókedvű voltam, és azon kapom magam, hogy valami mély szomorúság ül rajtam, mert történt valami csóró karakterrel. :D

Lyan, a járkálás-leülés végülis egy edzésnek is megfelel, ha elég sokat csinálod, ez aranyos :DD

Alea, tényleg? Mármint ez tényleg egy módszer a pszichológiában? :O Erről még nem is hallottam, mesélsz erről?

A NAP / HÉT(?) KÉRDÉSE

Mivel minden előttem felszólaló ténye rám is érvényes, így én is csak egyet igyekszem megosztani a "kulisszatitkokból", maradjon másnak is valami. :D

Mikor valami újat kell kitalálnom, vagy át kell gondolnom, merre fejlődjön egy sztori/karakter tovább, nekem sokat segít az, hogy elkezdek fel-alá járkálni, leülök, leírom a gondolatokat, majd újra fel, és ez addig ameddig a végére nem érek.