A Fehér Tulipán

A hely ismert NJK-i: Szidónia (házigazda, tulajdonos)

Ugyan ki emlékszik már arra, hogy ki volt az első aki általánosította a hely elnevezését, annyi azonban bizonyos, hogy eredendőleg valamely meglehetősen jellegtelen nevű, és sokadrangú szórakozóhely volt a Lebegő világok szívében. Azonban szögezzük le nyomban, hogy a városi nép körében csak „a Tulipán”-ként emlegetett hely, nem afféle olcsó és kelletlen kurtizánok lelőhelye, ahol pár rézpénzért csupán pár perc vigasztalan és elhazudott boldogságot kap a szánni való és balga férfiú, hanem sokkalta többre és fennköltebb paráznaságra rendeltetett ez a hely.

Ugyanis egy időben feltűnt, hogy a tehetősebb, és társaságkedvelő férfiak előszeretettel mulatták itt az időt, várva valamely kacér úriasszonyok és leányok megjelenéséig. És ahogy az lenni szokott a kívánalmak utóbb mindenütt találkoznak a kínálattal kölcsönösen, a könnyedén szerzett javakra éhes, aranyakra sóvár, ledér szépségek kifigyelték, és rendszerűvé tették, nagyon is célratörő szándékú találkáikat itt.

És amint annak híre mert, már a jómódú és kéjekre éhes vagy sebzett szívű férfiak bizton tudták, miként juthatnak hozzá kínjaik és vágyaik orvoslásához. Elegendő volt a koraesti órákban egy szál fehér tulipánt beszerezni a szemközt gubbasztó virágárustól, és helyet foglaltatni az asztalok egyikéhez, hogy az éjbe forduló műsorok keretében tüzetesen megvizsgálva a ledér kínálatot, végül megalapozott döntéssel kínálják oda a gomblyukukba tűzött virágot a kiválasztott szépségnek.

És vajon kik voltak, és vannak mostanában is azok, akik estéről estére, mind magasabb színvonalon kényeztetik előbb csak a tekintetét utóbb pedig bármely érzékét és teljesítik legtitkoltabb óhaját, a fojtott hangulatú asztalok társaságainak?

Nehéz azt pontosan megtudni, mivel kezdettől lévő szabály, hogy aprócska álarccal takarják arcukat a bájos szépségek kilétük elrejtése végett. Lehetnek egyaránt kihűlt érzelmű házasságban sínylődő szépasszonyok, ösztönösen buja virágzású leányok, vagy gazdagságukat önként megalapozni kívánó ifjú hölgyek, kik bájaikat nem átallják semmikor aprópénzre váltani. Természetszerűleg alapvetően volt fontos mindenkoron, a hívogatóan kacér külső, kifogástalan modor, és magas szintű tánctudás mindegyike egyaránt szükségeltetett.

És hogy lehet az mégis, hogy az ilyen zsákbamacska mégsem keltett elégedetlenséget előbb vagy utóbb, mikor az álarccal együtt lekerült minden más is? Erre csak Szidónia tudna felelni, aki személyében a garancia a végső döntések eligazításának, és egyben nagybecsű házigazdája is a mesterien léha, dévaj mulatságnak. De ő pedig biztosan nem fog választ adni erre és aligha létezik olyan személy, ki e kérdést szemtől szemben neki merné szegezni.

Volt idő amikor külön meghívó szükségeltetett egy ilyen előadás megtekintéséhez, azonban manapság elegendő az általánosan jó megítélésű ismertség, vagy egy kitüntető pártfogó jelenléte a belépéshez. Az ajtónál álló hórihorgas alak biccentése már egyértelmű jelzés, hogy a koraestét követően az utcai ki-és belátás eltakarása végett vörös drapériák takarásában készülődő műsornak, a jeles napon vendége lehet-e a betérő férfiú. Ugyanis a hölgyek belépése kezdettől fogva a legszigorúbban tiltott volt , legalábbis ami a főbejáratot illeti, és ha valaha volt közülük olyan akinek ez sikerült, csakis álruhában és incognito tehette meg.

Éppen ezért a Tulipánnak van egy hátsó titkos bejárata is, ahol a fülledt esték királynői, és alkalmi lovagjaik közlekednek, nem utolsósorban azért itt, mert így elkerülhetik az olykor zavaró nyilvánosságot. Történt ugyanis sokszor, hogy féltékenységtől feldühödött, hordává szerveződött asszonynépek gondolták kivárni, míg hites uruk dolguk végeztével, karonfogva a zsákmánnyal előkerül, és in flagranti kilátásba helyeztek mindennemű fizikai bántalmazást, a lelki sérelmek megbosszulása végett. De hála a rejtett kijáratnak, mind a fellépők, mind a vendégek személye távozáskor is titkolt és sértetlen maradt.

És ahogy mondani szokták, ami a Tulipánban történik az helyben is marad, csak a szóbeszéd emlékezik meg róla, hogy kik tartoznak a hely rendes, és megbecsült vendégköréhez...

(A helyszín leírását Lord Isenaar usere készítette.)