Kinézet:

A 20 éves fiatal férfi átlagos magassággal (177 cm), és alkattal rendelkezik, sötétbarna szemének színe pontosan megegyezik enyhén göndör hajával, melyet félhosszan hord, szakállát pedig rendkívül rövidre vágja. Illetszerből mindig megpróbál az alkalomhoz megfelelőt választani, általában valamilyen semlegeset, ami elfedi a szagokat. Ruhatárából bőven tud válogatni, és szeret is mindig valami mást viselni, mint előző nap, mintha csak nem lehetne kimosni azt amit már egyszer viselt, de az hangulatától függ, hogy épp miben jelenik meg. Általában fegyverből nemesi szokás szerint csak családi, bőséggel feldíszített kardját hordja magánál.

Jellem:

Semminek az értékét figyelembe nem vevő éretlen fiú, akinek hirtelen férfiúi teendői lettek, melyekkel megbírkózni sokkal nehezebb, mint azt eredetileg képzelte. Mint a legtöbb hasonló korú fiú, szívesen tölti ideje nagy részét különböző lányok és nők ágyában, azonban oda nem sármjának, hanem vagyonának és nevének hála jut be általában. A könnyed életből származó lelki edzetlenség és a hirtelen jött felelősség egyvelege frusztráltságot okoz nála, főként, ha nem kapja meg könnyen, amit akar.

Előtörténet:

Sir Cercul Geallova Tretoion második feleségétől született első gyermekként, és így Folyóköz örököseként. Egyetlen testvére, öccse, Ionel öt évvel fiatalabb nála. Bár a szóbeszédek szerint számolhatatlan féltestvére van apjának hála, azokkal tudtával sosem találkozott, és egyébként is, ha az ilyen rágalmak Cercul fülébe jutottak, a terjesztő karóba húzva végezte.

Apja kegyetlenségéről és stratégiai tudásáról volt híres, illetve arról a különleges, Zero nevű elf kísérőjéről, aki soha nem tágított mellőle. Állítólag a legtöbb igazgatási döntést ez a titokzatos elf nő hozta meg, és neki hála tudta Cercul saját hatalmát és birtokait oly mértékben megnövelni, hogy vetekedjen még a Koronával is.

A hadjáratok, utazások, és sok más egyéb miatt gyerekkorában alig látta apját, és az nem is igazán szólt bele a fiú nevelésébe, mindent feleségére bízott olyankor. Érdeklődést csak afelé mutatott, hogy arra fejlődik-e a fiú, ami az ő céljainak hasznos. Persze ebből Zolvan sokat nem fogott fel, legfeljebb annyit tanult meg, hogy apja erőszakkal szinte minden célját eléri, és milyen jó is neki, hogy azt csinálhat ennek köszönhetően, amit csak akar. Legalább ő sosem élvezte a kegyetlenkedést, de szükséges eszköznek tekinti.

Anyja a férje útmutatása alapján igyekezett nevelni a két fiút, de igyekezett jó anya is lenni mellette, hogy fiai nehogy teljesen apjukra hasonlítsanak. Elnyomott nőként örömet okozott neki, mikor férje nem volt otthon, Zerot pedig ki nem állhatta, bár azt az elfet nem sokan kedvelték Cerculon kívül, maguk a fiúk sem. Ahogy nőttek, már anyjuk szava sem számított annyira, a nő pedig nem akart, vagy talán nem mert beleszólni, mit csinálnak.

Ionellel gyerekkorukban jó viszonyt ápolt a szokásos testvéri versengések ellenére. Öccse szinte mindenben követte bátyját, de mióta egyre inkább világossá válik számukra, hogy milyen különböző sors vár rájuk, amiért Zolvan fogja Folyóközt és az ezzel járó hatalmat, illetve felelősségeket örökölni, azóta kialakult közöttük egy szakadék, mely egyre csak tágul.

Zolvan soha semmiben nem szenvedett hiányt, legfeljebb őszinte barátokból, de ezzel nem volt tisztában. Amint elérte azt a kort, hogy a másik nem is elkezdte érdekelni, apjához hasonlóan ő is fattyak gyártásába fogott, bár eltérő okból. Zolvan nem élvezte az erőszakot, és mindig örömet okozott neki, ha úgy tudta, hogy kell a másiknak. Azt persze nem tudhatta, hogy a legtöbb partnere inkább csak félelemből mutatott felé érdeklődést. Ez mentette meg attól is, hogy szembe kelljen néznie az ilyen együttlétek következményeivel, azaz a terhes lányokkal, kik mindent megtettek, hogy a gyermek ne szülessen meg, vagy ha mégis megtartották, akkor soha többet ne kerüljenek a Tretoion család szeme elé. Az sem sokat segített Zolvannak, hogy, ha szerelmes is lett, anyja segített az adott lánynak eltűnni, még akkor is, ha az valóban viszontszerette a fiút. A nő a lányok védelme mellett saját maga miatt is tette ezt, hiszen férje haragja elérte volna mindüket.

Amint 15 éves lett, apja a felesége helyett már Zolvanra bízta a birtokok igazgatását, persze megfelelő tanácsadók sokaságának társaságában, hiszen semmilyen hibát nem volt hajlandó elviselni. Azonban, mivel a Zolvan mellé beosztottak jól tudták, hogy bármi probléma van, az ostor rajtuk fog csattanni, nem a fiún, így igyekeztek minden feladatot kivenni az örökös kezei közül, aminek ő nem szegült ellen, annál több ideje maradt élvezni az életet. Ez persze nem valós képet vetített Zolvan képességeiről apja számára, így, mikor Cercul mellől Zero hirtelen eltűnt, és a férfi súlyosan lebetegedett, mindent elsőszülött fia kezébe adott.

Zolvannak hirtelen hátra kellett hagynia Folyóközt, és Székvárosba költöznie a Királyi Udvarba, hogy részt tudjon venni a Tanács ülésein, illetve, hogy közel legyen apjához, ki Lord Keummal fővároshoz közeli kastélyába költözött. Onnan kapta az utasításokat, melyeket megpróbált legjobb tudása szerint végrehajtani, de sokkal könnyebben befolyásolható volt mások által is, így ez nem sikerült maradéktalanul. Nem akarta, nem tudta elhinni, hogy apjának hamarosan eljön a végzete, és ilyen hamar ő lesz Folyóköz újdonsült ura, így a ráömlő felelősség bár megtörni még nem törte meg a fiút, de mindenképp felborította a világát.

Apjának sok "szövetségesével" megismerkedett itt, azt viszont már nem tudta, hogy milyen módszerekkel tett rájuk szert Cercul. Zolvan leginkább Ruith Morliannal lett jóban, kinek bordélyát előszerettel látogatja. Legfőbb tanácsadója az öreg Gabar Ventrullio Selmaia lovag, ki közvetlen testőreként is szolgál. Gabar Zolvan édesanyjával érkezett annakidején Folyóközbe, és azóta is a Tretoion családot, elsődlegesen a nőt, és annak kérésére azóta az örököst szolgálja erejével és tudásával. Zolvan persze amilyen feladatot csak lehet, rábíz a lovagra, hogy végezze el helyette.

Majdnem fél évnyi szenvedés után Cercul meghalt, bár nem a betegség vetett véget életének, hanem egy varázs, mely élőholtakká változtatta személyes seregét, kik egy tucat túlélőn kívül mindenkit lemészároltak Lord Keummal kastélyában, köztük Zolvan apját is. Bár egyes szóbeszédek szerint maga Lord Keummal szervezte ezt így meg, megint mások egyéb vélt és valós ellenlábasaira mutogatnak. Bárhogyan is történt, ezzel Zolvan már hivatalosan is Folyóköz ura lett, és bizony az eddig félelemben tartott alattvalók és szövetségesek azonnal elkezdték kipuhatolni, hogyan is húzhatnának hasznot a fiúból.

Egyéb információk:

Mindenre megtanították, melyre egy nemesi fiút szokás, bár mindig úgy tűnik, hogy igyekszik elfelejteni a tanultakat, ha nem is szándékosan, csak kényelemből. Ezek közé tartozik harci tudása is, a nemesektől elvárható vívást, és hasonló alapokat elsajátította, de valódi harcban még soha nem vett részt.

Gabar Ventrullio Selmaia lovag, legfőbb tanácsadója:


Kinézet: Az öreg férfi még mindig dús, bár ősz, hosszú hajjal, és középhosszú szakállal, illetve jól karbantartott testtel büszkélkedhet. Nem túl sok heg díszeleg testén, ami bizony nem gyávaságának, inkább harci tudásának bizonyítéka. Mindig alkalomhoz illően öltözködik, akár a csatatéren páncélban, vagy a bálteremben elegánsan kell megjelenni, de legalább kardját szinte mindenhova magával viszi.

Jellem: Mit lehet várni egy harcedzett öreg lovagtól ki tanácsadóként szolgál? Bölcsesség, kimértség és türelem jellemzi.

Képességek: Jártas a hadviselésben, és a diplomáciában. A kor előrehaladtával már inkább hagyatkozik tudására, mint erejére. Az Anwarionban megtalálható összes fegyverrel jól tud bánni.

Alternatív karaktereim:
Toghvan
Lyan Kaoch