Kinézet:

Tiszteletet parancsoló 191 centiméteren képvisel izmos alkatot anélkül, hogy vékony vagy sovány lenne, karcsúsága számos jeggyel együtt teszi nyilvánvalóvá, hogy ő egy elf. Vagy legalábbis annak született. Hosszú, fekete haját oldalt felnyírva hordja és általában felköti, így láthatóvá válnak hátrafele ívelő, hegyes fülkagylói, amikben gyakran hord ékszereket.
Hosszúkás arca keskenyedő, az álla markáns, az orra hosszú és hegyes. Szőrvonal nem szennyezi be sima, sápadt bőrét, amit hiába süttet a nappal, az meg nem fogja. Ajkai keskenyek, haloványa, szája sarkában gyakran bujkál csúfos mosoly. Homloka magas, járomcsontjai hangsúlyosak, a szemöldökei kissé tört vonalúak, ám az arcának egyéb jellegzetességei gyakran elvesznek sötét szemei mellett. Sötétkék írisze körül helyet cseréltek a színek, így szemfehérjéje fekete, miközben a pupillája hófehéren ragyog, magányos fénypontként villan meg az éjszakában, mint a macskák szeme. Hozzáértők számára ez egy démoni bélyegnek tűnhet.
Ruházkodásnál a mélyebb, sötétebb színeket részesíti előnyben, gyakran hord fémekkel megerősített bőr darabokat, vagy mutatkozik hiányos öltözékben.

Jellem:

Törvényes gonosz.
Mindig is hitt a törvények és szabályok szükségszerűségében, nemes és előkelő elf hercegként a saját előjogait szerette, élt velük, élvezte a varázshatalmát, amit az istenek kegyelme jutatott neki, ám túlságosan becsvágyó volt és messzebb nyújtózott, mint ameddig a takarója elért.
Élni, csak élni és túlélni, ez mutatta meg milyen lélek is ő valójában, aki megalkudott egy sötét entitással, csak hogy még létezhessen, bár sem a teste, sem a szelleme nem az már, mint akinek megszületett, hanem egy önző, élvhajhász démonlepte lénnyé változott csak azért, hogy túléljen.
Szigorú és vezető alkat, akitől nem állnak távol a kegyetlen mulatságok, csapodárság, de nem kiszámíthatatlan. Hűséges az adott szavához, de azt nehéz kicsikarni belőle, elvtelen és erkölcstelen mivolta egy szerinte magasabb célt szolgálnak. A démonnal eltöltött idő lerombolta egykori moralitását és már csak a hatalmi hierarchiát tiszteli és követi.

Előtörténet:

Anwarion Székvárosában a kikötői alvilág olyan, amilyenről minden aljanép álmodik. Én is. Az uraim is.
Selwyn S'ymerling olyan távol született ettől a világtól, amennyire csak lehetett. Zöld selyemmel és mohával bélelt virágzó ágakból fonott bölcsőben ringatták a hegyi elf fejedelemségek erdeiben, ott nevelték férfivá, koronázták herceggé. Előkelőség volt a fajtájában, aki sokat törődött azzal, hogy a népe megtartsa helyét és dicsőségét ebben az emberlepte világban.
Eltévelyedett. Idézőként az uralma alá hajtotta más dimenziók lényeit, szolgaságra késztette őket a saját uradalma érdekeiben, és aztán úgy döntött, hogy valami igazán nagyhoz nyúl. Legalábbis hozzá képest nagyhoz. Megidézett engem, hogy az erőmből töltekezve megbabonázzon és uralma alá hajtson egy elf boszorkányt, akit aztán feleségül véve egy dicsőséges vérvonallal teljesítse be a születésekor megfogalmazott jóslatot, ám legyőztem. Enyém lett a teste, tudata és szelleme és az én mestereim odaátról egészen másfajta energiákra vágynak, mint amit egy elf herceg felmutathat.
Kezdetben egy vándorcirkusszal utaztunk, lassan csókolva rá bélyegünket a nőkre, akik aztán velünk tartottak és végül vándor-kuplerájjá váltunk a cirkusz mellett, elhalt igazgatónk helyébe léptünk. Megfordultunk Davokarban és Kalamonban, végül vízre tettük a mulatságot. Végül is, a férfiak szívesen ringatóznak a nők ölében, hát egy bordélynak jó helye van egy hajón is. Egy kimustált karavellával utazunk a partok mentén, de azt hiszem a megérzéseink helyesek, ideje hosszabb időre horgonyt vetnünk Anwarion partjainál. E két háborúzó ország közé szorított birodalomnak szüksége van a kikapcsolódásra, mulatságra.
Csak ezek a mágiagyűlölő szabályok ne lennének, de a legjobb embereinkre bíztuk az üzletet és mi magunk friss húsra vadászunk.

Egyéb információk:

Bordély: Egy jól karbantartott Otthon nevű karavella siklik a kikötőbe éjszakánként, korlátják piros lámpások jelzik csalogató fénnyel, hogy milyen örömöket találhatnak a fedélzetén. Az első napsugarakkal elhagyja a kikötőt, a mólóhasználatot mindig busásan megfizetik. Az itteni nők egy része rabszolga és az ügyfelek nem szokványos együttléteket is kezdeményezhetnek, minden igényt kielégítenek, legyenek azok bármilyen furcsák. Vagy brutálisak. És elfajzottak.

Démon: megszálló démona egy incubus, buja démon, aki szexuális energiákból, érintésekből táplálkozik és ezeken keresztül adózik egy másik világban tartózkodó démonúrnak, aki cserébe erőssé teszi. A démon és az elf lénye teljesen összefonódott amikor megalkudtak, nem pedig kiszorította a testéből. Démonológiában jártas személyek számára nyilvánvaló lehet, hogy bár a démon csak közepes erősségű, elég okos és rátermett ő és a megszállt test is ahhoz, hogy hosszú ideig életképesek legyenek együtt.

Érintéssel gyógyulás: a testiség, csókok, simogatások energiát adnak neki, amikből képes begyógyítani a sebeit, meggyógyítani mások sebeit, vagy éppen a varázserejét visszatölteni valami kimerítő tevékenység után.

Füstalak: ha veszélyben érzi magát, fekete füstté omlik szét és elillan, ez minden energiáját felemészti így nem áll össze és támad újra, mindenképpen megpróbál elmenekülni amikor ez megtörténik. Valami sötét, zárt zugban aztán legalább egy napba telik, míg újra összeáll, ekkor a legsebezhetőbb, így jól válasz rejtekhelyet. Mágikus kötésekkel megakadályozható az átváltozás vagy megfogható a füst, ha valaki elég jártad a démonológiában.

Idéző: képes más világból való entitásokat megidézni a saját szolgálatára, amiknek tudja a nevét. Ezek jobbára gyenge, de nagy tömegű szörnyek, amikkel az ellenfeleivel számolt le, mióta démonná lett nem képes más démonokat megidézni. Leginkább másféle energiájú világok amorf lényeit hozza át egy rövid időre, hogy megfélemlítse üzleit riválisait akik nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a furcsa formájú, de nem túl erős lényeknek, mint amennyi van nekik.

Incubus csókja: kétség kívül ez a legerősebb démoni fegyvere, akin beveti, az egy órára vagy egy hétre a rabszolgájává válik, semmi más nem érdekli, minthogy megfeleljen az akaratának, bármit kíván és kér tőle. Közben nem veszíti el a saját személyiségét és lelkületét, de mégis képtelen nemet mondani, bármit kérjen is tőle az incubus, az az egyetlen dolog teszi boldoggá, ha megteszi a kedvéért, bármennyire is undorodjon vagy féljen a tettől, vagy magától, miután megtette.

Kétkezes: kedvelt fegyverei a tőrök, egykezes kardok, zsonglőreszközök.

Magas állóképesség, erő, gyorsaság, reflexek és érzékszervek: elf mivolta miatt az embereket jócskán meghaladják a szervi képességei, a démon pedig még csak erősített ezeket, de nem olyan erős, mint az éjszaka egyéb teremtményei, csontozata könnyű, mágiája viszont intenzív energia.

Mágiahasználó: képes végrehajtani a varázskönyvek varázslatait, ha a kezébe kerülnek, minden részéből sugárzik a varázserő.

Ódzkodás a szentségektől: A legtöbb istenség hívei rendelkeznek védelemmel a sötétség erőivel szemben, így mindenféle templomot, ereklyét és istenség híveit kerüli. Akik őszinte hittel kapcsolódnak bármilyen magasabb entitáshoz, azok valószínűleg meg tudják védeni magukat ellene, ő pedig elég okos ahhoz, hogy ne hívja maga ellen ki az istenek haragját. Elkerüli a szentelt földeket, isteni védelemmel lepecsételt földeket. Égő, nyugtalanító érzés keríti hatalmába bármiféle istenségnek szentelt ereklyék közelében, így azokat is elkerüli, ha módja van.

Őrület: úgy tartják, hogy az incubus rendszeres látogatása valakinek az ágyában őrületet eredményez. Esetében van benne igazság.

Ostorhasználat: démonként megkedvelte a hosszú ostorok használatát, hozzákapcsolódik a személyi kultuszához a köreiben, jellemzően a testére rafináltan felcsavarva viseli. Néha kizárólagosan.

Szabályozott testi funkciók: a testhőmérsékletét, éhségét és szomjúságát tudatosan szabályozza, mivel szexuális energiákból táplálkozik elsősorban, nem kínozza meg a hideg, amíg fel tudja melegíteni magát, nem kínozza a meleg, mert lehűti magát, éhség és szomjúság nélkül nem sorvad el, ellenben érintés nélkül legyengül és árnyékává válik önmagának, egyre ösztönszerűbbé, állatiasabbá, követelőzőbbé válik, míg végül olyanná nem lesz, mint amilyenné azok válnak, akiket túl sokat látogatott meg.