Kinézet:

A 29 éves férfi rövid, világosbarna haja és szakálla rendezett, ápolt. Sötétbarna szemeiben enyhén fellelhető zöld minták teszik tekintetét különlegessé. A maga 177 centiméteres magasságával teljesen átlagosnak tekinthető ezen a vidéken, nem túl testes, de nem is vékony, és megfelelően izmos, köszönhetően fiatalkori kocsmatúráinak és a mágiájához szükséges edzésnek.

Általában a Királyi Udvarhoz méltó ruházatban mutatkozik. Van pár hivalkodóbb, báli darabja is, és nem bánja, ha öltözködésére dícséreteket kap, de inkább az egyszerű, kényelmes ruhákat kedveli, minél kevesebbet, amikor csak lehet. Emiatt ékszereket sem hord, hogy minél kevesebb dolgot kelljen elviselnie a testén. Illatszerekből is enyhébbeket és keveset használ csak, de nincs konkrét kiválasztott illata, azokat használja, amiket ajándékba kapott vagy kap.

Jellem:

Bár még mindig nem tudta teljesen levetkőzni fiatalkori nemtörődöm énjét, de már sokkal visszafogottabb, mint annakidején, "hála" a balesetének. Szintén annak köszönhető, hogy legjobban egója sérült, ami azóta is próbálkozik a helyreállással, emiatt nem sokra tartja magát, és ez könnyen ki is használható vele szemben, ha valaki rájön. Igyekszik megértő és őszinte ember lenni, de ha kell, nem riad vissza a hazugságoktól sem. Emellett nagyon kíváncsi természete van, ez a tulajdonsága jót és rosszat is eredményezett már a számára.

Előtörténet:

Lyan egy kis faluban született Szabadrév közelében, harmadik gyerekként a négyből. Egy pár évvel idősebb bátyja, nővére, és pár évvel fiatalabb huga van. Szülei nemesi rang nélküli földbirtokosok, akik saját maguk művelik azt a kis földet, ami az övék. Legfeljebb betakarítási időben fogadnak pár napszámost, illetve testvéreivel együtt ő is segített ezekben a munkákban. Viszonylag nyugodt életük volt szüleik folytonos veszekedése ellenére, mely azonban szerencsére soha nem fajult tovább hangos és durva szavak egymáshoz vágásánál. Szüleivel ellentétben rokonságuk nagy része halászatból él, emiatt sok időt a tengeren is töltött, elsődlegesen nagyszülei kicsi halászbárkáján.

Édesanyja fiatalon megtanította írni és olvasni őt és a testvéreit is. A nő szerette mindenféle könyvekre költeni a családi vagyont, férjének intelmei ellenére. A kis Lyan tíz évesen választhatott egy saját könyvet a városi árustól. Egy varázsló kalandjait leíró memoárra esett a választása, ami amellett, hogy az író izgalmasabbnál izgalmasabb élményeit taglalta, mellette sok részletet tartalmazott a mágia mibenlétéről és bizonyos varázslatok használatáról. Mint később kiderült, a könyvben leírtak nagy része csak hazugság, alig tizede igaz. Mégis ennek hatására sikerült a fiúnak először mágiát használnia. Tizenkét éves korára képessé vált varázslattal manipulálni a vizet, mely képességét nem volt rest kihasználni pár csínytevésre testvérei, és bátor pillanataiban szülei ellen.

Nagyapja unszolására kerestek fel Szabadrévben egy mágust, hogy esetleg alkalmas lenne-e Lyan is képzett varázslóvá válni. Egy évnyi tesztelés után a mágus elégedettségét fejezte ki a fiú tehetségét illetően, és felajánlotta, hogy Székvárosban kapjon képzést Lyan. Ő persze azonnal megörült a lehetőségnek, azonban szülei nehezen engedték el, de végül beleegyeztek. Tizenöt éves korában hagyta el a Kaoch birtokot. El is fogta a különlegesség hiú érzése, hogy ő egyedi, ő nem a megszokott, "normális" életet fogja élni.

Székvárosba érkezve újabb teszteknek vetették alá, ami alapján az egyik udvari mágus, Tewar Kelson keze alá került, mint annak tanítványa. Tewar hivatalosan az uralkodó személyes alkalmazásában áll, de azt nem kötötte Lyan orrára, hogy valójában találkozott-e már vele, és pontosan milyen munkát végez a számára. Lyan tehetségének és hiúságának köszönhetően nem igyekezett annyira tanulmányaival, mint sok más tanonc. Kamaszkorában inkább fordította idejét a városban való szórakozásra, mintsem tanulásra, hiszen kialvatlanul, másnaposan is képes volt az elvártat teljesíteni, ami csak tovább növelte a saját magába vetett hitét.

Így teltek el hát az évek, lusta tanulgatással és bőséges szórakozással. Mikor azonban eljött az idő, hogy a mágustoronyba felvegyék, képességei ahhoz már kevésnek bizonyultak. Be akarta hát bizonyítani mind a mágusoknak, mind saját magának, hogy őneki nincs szüksége semmiféle oktatásra, saját kútfőből képes létrehozni a legbonyolultabb varázslatokat is, ha nagyon akarja. Meg is próbálta az egyik legnehezebbet, egy személy teleportálását. Saját magán végezte el a varázslatot, és talán csak a test térben való áthelyezése ment is volna, a lélekkel már nem tudott megbírkózni. Sajnos a mágia nem olyan dolog, amit csak úgy le lehet állítani, főleg egy tapasztalatlan, hozzá nem értő számára, és ekkor Lyan mindkettőnek számított. Tehetség ide vagy oda, a tudást az nem helyettesíthette, a varázslat végül küzdelemmé vált, hogy a magára igézett teleport ne szakítsa el lelkét a testétől. Nem tudja, mennyi idő telt el a küzdelem alatt, ahogy próbálta megállítani a már éppen létrejövő varázslatot, megakadályozni saját halálát. A kétségbeesés és a segítség hiánya majdnem kifogott rajta, de végül sikerült úrrá lennie a varázslaton, és leállítani azt.

Az élmény olyan sebet hagyott lelkén, ami miatt még a mágiát is hátra akarta hagyni. Majdnem két évig nem is varázsolt egyáltalán, és csak mestere, barátai, illetve családja segítségével tudta újrakezdeni. Úgy érezte, hogy mindent előlről kell kezdenie, azonban most már sokkal óvatosabban jár el, csak olyan varázslatokat használ, amiket biztosra tud, hogy már tökéletesre gyakorolt. Már nem is akart a mágustorony varázslói közé tartozni, inkább mesterének segített a Királyi Udvarban. 25 éves korára el is ismerték, mint udvari mágus, és meg is kapta első munkáját: levelek, tárgyak, és egyéb kisebb, élettelen dolgok teleportálása a székvárosi Udvar és Anwarion fontosabb városai, kastélyai között. Azonban emiatt el is kellett hagynia a fővárost, hiszen csak oda tud teleportálni, ahit ismer, amit látott, amit el tud magában képzelni.

Három évig járta hát Anwariont, hogy megismerje a szükséges helyeket. Sok helyet, embert, és egyéb lényt ismert meg utazása során, aminek köszönhetően sokkal bölcsebben tért vissza Székvárosba, a Királyi Udvarba, hivatalosan a királynő, de valójában a mestere szolgálatába.

Azóta történt:

Segített Scorpiának megszökni a Királyi Udvarból, majd halottnak tettetve magát sikeresen kikerült onnan mielőtt megbüntették volna.

Sir Cercul Geallova Tretoion halála után már nem kellett tovább bújkálnia, és jelenleg hazament a birodalom másik szegletébe. Nem tudni mikor tér vissza a fővárosba és a Kúriába.

Egyéb információk:

Sok témában érdekelt és olvasott ember, de semmiben sem kiemelkedő. Gyerekkorából van tapasztalata hajózásban, halászatban, növények gondozásában, fiatalkori székvárosi életvitele miatt pedig többek között megtanult verekedni is.

Démoni pecsét: Megegyezett egy démonnal (Lyle néven volt ismert akkor), hogy ha az kioltja egy Lyant üldöző nemes úr életét, akkor cserébe ő beviszi a mágustoronyba, hogy a démon hozzáférjen egy titkos könyvhöz. Azonban a démon még ezelőtt, Lyan segítsége nélkül megszerezte a könyvet, és a nemes úr halála után az adósság behajtása nélkül távozott, így Lyanon maradt a pecsét. Amellett, hogy egy furcsa sebtetkóval gazdagodott, a pecsét vérmágiája ellenállóbbá teszi a sérülésekkel szemben. Gyorsabban gyógyul, mint egy átlagember, és a kisebb, de halálos sebektől is csak kómába esik. Természetesen a túl nagy halálos sérülések (például, ha valami egész testét elporlasztaná) számára is a végzetet jelentik.

Mágia: Mint fiatal tanult varázsló, nem olyan erősek még a képességei, mint az öregebbeknek vagy a természetes erővel született mágusoknak. Azonban tehetsége továbbra is sokat segít neki. Ha gyerekként figyelt volna rendesen tanulmányaira, vagy, ha a félresikerült teleport varázs nem sebzi meg a lelkét, akkor talán ma Anwarion egyik legígéretesebb varázslója lenne. Bár tisztában van több áldozati fajtával is, amik lehetővé teszik a mágia használatát, ő csak a saját testének energiáira hagyatkozik. Emiatt igyekszik karban tartani testét, és étvágya is nagyobb, ha sokat varázsol. A balesete előtt és óta sem hajtott végre még olyan varázslatot, ami maradandó károsodást okozott volna neki.

Anyagmanipuláció: Fizikai anyagok formálása, irányítása, módosítása. Elsőnek a vizet tanulta meg, majd a levegőt, aztán a fémeket, és végül a köveket. Jelenleg első szerves anyagát tanulja, a fákat. Persze ez hosszas folyamat, hiszen a vízen kívül semmiből sincs csak egy. Nincs egy féle fém, egy féle kő, egy féle fa, így azokat mind egyesével meg kell ismerni, megtanulni, hogyan és miképp alakíthatóak. Manapság is csak a vízmanipulációban mondható kiemelkedőnek.

Teleportáció: Lyan a teleportáció anyagmanipulációhoz szorosan kapcsolódó változatát sajátította el. Ennek a varázslatnak az elmélete, hogy mágikusan "lebontja" az átvinni kívántat, majd újra "felépíti" azt a kiszemelt helyen. Előnye a többi térváltó mágiához képest, hogy egyszerű, kicsi dolgokat, mint például egy gyűrű vagy levél, könnyen és gyorsan el lehet teleportálni, azonban a bonyolultabbak, mint például egy lélekkel rendelkező élőlény, már sokkal nehezebb... és veszélyesebb.

Alternatív karaktereim:
Toghvan
Zolvan Mereidoc Tretoion