Kinézet:

Az enyhén napbarnított bőrű férfi a húszas évei végét élheti. Nagyjából 180 cm magas, arányos testalkatú, látszik hogy foglalkozik az izomzata kidolgozottságával is. Bőrszínének lehet némi köze szüleihez, mert az egyikük vélhetően davokari volt, bár ha Dariust kérdezik erről, minden alkalommal más és más eredettörténettel áll elő. A férfi jóvágású, ápolt, illatos, megannyi ékszerrel és kelmével díszített, mintha valami uralkodó lenne. Igyekszik úgy összeválogatni a darabokat, hogy az még éppen ne legyen túl sok, bár van mikor nem törődik ezzel sem, és magára aggat mindent, ami megtetszik neki. A kelmék között számtalan rejtett zsebben számtalan bőrszütyő, fiola és por, melyek a "varázslataihoz" szükséges kellékek. Öltözékének legkevésbé nemes kiegészítője egy átfúrt rézpénz, ami a nyakában lóg. Páncélt nem szívesen visel, ha mégis arra készülne akkor szép alkar- és lábszárvédőket csatol magára, fegyverként pedig egy rövid kardot ragad egynéhány dobócsillaggal. Hajának és ápolt arcszőrzetének színe szintén változó, a világos-barnától a szőkéig, vagy akár a bíborig, ezüstig bármilyen árnyalat felbukkanhat a feje tetején.

Jellem:

Barátságos, nyájas, jókedélyű, olykor negédes, van, hogy titokzatos, máskor szószátyár, néha megbízható, többször csalfa. Leginkább a kiszámíthatatlanság és a szeszélyesség jellemzi, de alapvetően jóindulatú ember.

Előtörténet:

Darius Werro a Lebegő Város árnyékában láthatta meg a napvilágot, de hogy hogyan is került azokhoz az emberekhez, akik végül felnevelték, az még őelőtte sem biztos, hogy ismert. Egy tolvajbáró egyik idősebb bizalmasa bukkant rá a csöndesen szipogó csecsemőre egy kapualjban, amikor épp lehajolt egy megcsillanó rézpénzért. A férfi megsajnálta a kisdedet és mivel neki sosem lehetett gyermeke, úgy döntött, hogy magához veszi. A rézpénzt, amiért lehajolt, eztán a gyermeknek is ajándékozta, aki jobb híján szopogatni kezdte "vagyonát".
Amíg a férfi dolgozott, a gyerkőcöt egy bordélyban hagyta a kurtizánok legnagyobb örömére, akik elárasztották szeretetükkel és (remélhetőleg) tejben-vajban fürösztötték. Egy davokari lány ragasztotta rá a Darius nevet, mert állítólag emlékeztette az arca egy férfiére, akit egyszer egy festményen látott. Talán nem a legjobb társaságban, de a gyermekkorát viszonylagos biztonságban élhette. Eléggé korán megtanult rengeteg mindent az emberi kapcsolatokról, a szenvedélyek, vágyak és álmok hatalmáról és bizony a szerencsejátékokról és a szemfényvesztésről, de még az áfiumok világáról is. Bár nem volt ügyetlen fiú, mindig inkább az eszére hagyatkozva próbálta elérni amit akart. Legyen az akár egy erszény, vagy egy ingyen vacsora egy szépasszonytól. Tizenévesen kezdett neki feltűnni az, hogy valahogy mindig szerencséje van. Legalábbis több, mint a környezetében másnak. Ha fogadásokba kezdett, mindig profitra tett szert. Ha egy rajtaütést hajtottak végre a csehón, ahol épp tartózkodott, azt mindig megúszta, ha volt rá esély, hogy valakit letojik egy madár, akkor sosem ő kapta az égből az "áldást". Aztán valamikor 14 éves korában álmot látott, aminek hatására felkerekedett, hogy megkeresse a helyet és a nőt, aki egyre csak szólította. Majd' egy évébe került rádöbbennie, hogy a találkozást a saját álmában is kell megejtenie. A nő, aki a mentora volt, az álmokon keresztül adta a tudtára, hogy Darius is egy a kiválasztottjai közül, akiknek juttatott a kegyelméből, abból, hogy hatással lehet mások sorsára/szerencséjére is, nem csak a sajátjára. Ennek a tudásnak a birtokában tért vissza a Lebegő Városba, hogy meggazdagodjon, de közben segítse azokat, akik között felnőtt és érdemesek rá.

Egyéb információk:

Darius a Szerencse Istennőjének - nevezzük akár Tükhének, Fortunának, Laksminak, vagy Noirnak - kegyeltje. Legfontosabb különleges képességeinek (melyek szakrális jelleget mutatnak) is ez a forrása, szent szimbóluma pedig a rézpénz, amit a férfi állandóan a keze ügyében, vagy a nyakában tart és ha kikerül a birtokából akkor is érzi, hogy merre van és akár egy rézpénzzel teli ládából is pontosan ki tudja választani az érmét.
- A Szerencse Istennőjének áldása nyomán akkor, ha csak egyetlen személy van a társaságában, vagy Darius lesz a szerencsés, vagy az illető lesz szerencsétlen bizonyos helyzetekben (kisebb szerencsétlenségek amik passzolnak a narratívába, pl. épp az ő korsója lyukas, pont az ő levesében lesz hajszál, vagy az ő kávéjába kerül só). Amennyiben nagyobb társaságban van, az, hogy ki lesz a hatás célpontja Dariuson múlik. Lehet, hogy valakit (akár saját magát) szerencséssé tesz és pozitívumként épp elkerüli egy lezuhanó zongora, pont úgy villan a napfény, hogy felfedi a titkosajtót, beletrafál, hogy melyik kulcs nyitja a csomóról a kérdéses zárat, vagy utolsóként olyan kockát dob, olyan lapot húz, amivel nyer (kész mázli!), vagy valakit balszerencséssé tesz, ebben az esetben a kiválasztott áldozatot valamilyen apró, vagy közepes szerencsétlenség éri.
- Párbaj esetén minden Darius ellen irányuló közvetlen támadás esetén (mely dobást igényelne), a kockagurítón kétszer kell gurítani és a rosszabb eredményt választani (ezzel a módszerrel egy harcban csak egyszer lehet sikertelen az ellenfél!). A hatást Darius saját magára is alkalmazhatja, ellentétes módon (kétszer gurít és a jobbik eredmény számít, de csak egyszer egy küzdelem során)
- Utolsó képessége, hogy meg tud bűvölni úgy tárgyakat, hogy azok egy teljes napig szerencsét, vagy épp szerencsétlenséget hoznak valamilyen egyszerű, hétköznapi módon. Egy így bűvölt halászhálóba lehet, hogy beleakad egy igazgyöngyös kagyló, de az is lehet, hogy a szerencse istennőjének víz alatti szobrába beleakadva magával rántja a halászt. Egy kalapács képes kopás nélkül szép egyenletesen beleütni a gerendába a szögeket, de az is lehet, hogy minden harmadik csapás a dolgozó ujját találja el.

Minden egyéb képessége, "varázslata" csak illúzió, hókuszpókusz és szemfényvesztés, de ennek titkait nem szívesen árulja el.

Nem különleges képesség, de remekül ért a mákonyművességhez, az áfiumok, afrodiziákumok keveréséhez, nem járatlan az alkímiában sem, viszont mérgekkel nem szívesen foglalkozik.

Valamelyest konyít a színészethez és a költészethez, újabban érdekelni kezdte a vallási- és a világi filozófia is, valamint keresi annak lehetőségét, hogy az általa bájolt szerek nélkül is képes legyen befolyásolni mások vágyait, álmait és hogy utat is találjon az álomvilágba. Manapság előfordul, hogy "igaz álmokat" lát, és sokszor él át "deja vu"-t