Kinézet:

Feltűnő jelenség hollófekete hajával, barna szemével és világos bőrével, de ami még ennél is feltűnőbb: az egyenruhája és a szigorú tekintete, ami arra enged következtetni, hogy valami köze van a Városi Őrséghez. Átlagos magasságú (175 cm), arányosan izmos, de a formáit általában egyenruha rejti, s csak a tisztek pusmognak róla néhanapján...de azok is igen hamar elhallgatnak, ha a nő figyelő tekintete rájuk vetül.

Jellem:

Kedvességet és bájt várnak tőle, de tesz is ő rá, hogy mit várnak tőle, inkább az a fontos, ő mit vár másoktól. Lételeme az egyenesség, az arcainak vonásában és a hangtónusában is van valami szigorúság, s inkább karcos az egész jelleme, mintsem nőies: a hangja is ugyanígy szól, mélyen, karcosan: ha ő felcsattan egy szobában, még a fikusz is egyenesbe vágja magát a sarokban. Az Őrségben és főként a férfiak között eltöltött hosszú évek alaposan átformálták,így viselkedése nem mindig kifogástalan, vagy hölgyhöz méltó. Szitokszavakban igencsak bővelkedik a repertoárja példának okáért, de ahogy Veldan szokta mondani, nem is azért alkalmazza, hogy bájologjon, mint egy tüzelő nősténymacska!

Előtörténet:

Az Oldmund fejedelemségben cseperedett fel, ahol anyja igen nagy hírnévre tett szert, s igencsak közkedvelt hölgy volt, igazi tisztes polgár...hiszen egyike volt a Vörös Pillangóknak, ahogy annak idején a bordélyban dolgozó leányokat hívták. Astaella Desmont nevét hamar megismerték, messzi földről érkeztek hozzá a sóvárgó kuncsaftok, hogy a kedvükre tegyen. Szárnyaló karrierjét azonban derékba törte, hogy nyakig belekeveredett egy híres-neves kereskedő gyilkosságába a bordélyban, a kerekedő hasa, és nem sokkal utána egy sivító kisded. Ez utóbbit elmenekültében a Városi Őrség kapujában hagyta egy papírra ráfirkálván a választott nevet.

A leány nagy szerencséjére a parancsnok pontosan tudta, mi történt: egy helybéli, gyermektelen parasztasszonynak adta oda a Kurtizán lányát, megesketve, hogy amaz tisztes polgárt nevel belőle. Ez így is lett, mígnem serdülő éveiben a leány el nem kezdett dacolni azért, hogy beléphessen a Városi Őrség soraiba, mintegy meghálálva, amit Veldan parancsnok akkor érte tett. Az ötlete azonban nem talált megértő fülekre, inkább harsány hahotára: addig-addig győzködte azonban a markos férfiakat, míg be nem vették maguk közé amolyan lótifuti küldöncnek. Ellaria azonban hamar bebizonyította hogy nem ijesztik meg a morcona férfiak,s van elég talpraesett, hogy ott szolgáljon: húszéves korában végül megkapta az Őrség kiképzését, így beállhatott a soraikba.

Talán a múltjának hála, de mindig is erős kötelességtudattal és fegyelemmel rendelkezett, s mindenkit meglepett, ahogy egyre csak lépdelt felfelé a ranglétrán, rács mögé került veszélyes bűnözőket és megoldott ügyeket hagyva maga után, bár senki soha nem értette, hová törtet ennyire, vagy kinek akar bizonyítani.

Feljebbvalója, Veldan Seymour egy feladattal készült számára: Anwarion fővárosából jelezték, hogy az ottani Őrség igencsak létszámhiányban van, s a munkamoráljuk is erőst megkérdőjelezhető. Mivel ő maga nem tudott menni bokros teendőinek okán, így a feladatot a legmegbízhatóbb emberére, Ellariára bízta, akinek ismét ki kell taposnia a tisztelet útját, kérdés, hogy ezúttal is sikerül-e...

Egyéb információk:

Veldan Seymour sürgető távozása után ő az őrség jelenlegi kapitánya. Közvetlen beosztottjai: Elkin Glock (hadnagy) Lucian (alhadnagy)

Egyetlen állata egy fekete holló, akinek egyelőre nincs neve, őt használja arra, hogy a leveleket és a jelentéseket visszaküldje Veldannak.

Jól bánik a karddal, remek a pusztakezes harcban, az íjászatban és a kocsmai késdobálásban is helyt áll, ha kell.