Kinézet:

Aranyló páncél és aranyló fürtök. Nemesi arcél és tartás. Az ősök szobrait mintha róla mintázták volna. A férfiakat irigység, a nőket térdremegés fogja el mikor meglátják ezt a daliát. Ő a mesebeli szőke herceg, a szörnyeket győző hősies lovag. Mintha egy mesekönyv lapjairól lépett volna elő.

Jellem:

Törvényesség és jóság. Erkölcs és nemes lélek. Az elesettek védelmezője, az öregek gyámolítója, szüzek megmentője, bestiák végzete. S mindez a tökéletesség kitart... nos míg meg nem szólal. Sir Loren minden fizikai és erkölcsi jósággal megáldatott, de mikor az észt osztották... nos valószínűleg még a tükör előtt szépítkezett, vagy éppen kardjával aprította a poklok teremtményeit. Nem buta, nem mondanám.... inkább csak végtelenül naív és nos.. nem éppen az éleslátásáról híres. Ő az aki egyszer úgy pusztított el egy ghoul lordot, - ki elesett bajtársain lakmározott mikor ő maga késve érkezett a csatatérre -, hogy azt hitte egy vénségesen vén beteges öregasszony görnyedezik siratva a holtakat. Ezért a hóna alá csapva a "szerencsétlen beteges vénasszonyt" elvitte a Nagy Székesegyház Szent Ispotályába, gondolván ott biztos meggyógyítják a csoroszját.. majd mint ki jól végezte dolgát ott hagyta az élőholtat. Annak már nem volt szemtanúja ahogy a szent földön a túlvilági bestia öngyulladás általi halált halt.... Hát ilyen jóravaló, derék ember a mi lovagunk.

Előtörténet:

Sir Loren egy szépséges uradalomban született nemesi ifjúként. Már a dadája térdén is hősi eposzokon és lovagregényeken nőtt fel. Soha semmire nem volt gondja. Talán még az Istenek is kiválasztották, hogy nagy dolgokat hajtson végre... Hét esztendősen már apród volt. Alig múlt 14 mikor csatában is jeleskedett. 17 évesen pedig lovaggá ütötték. Azóta temérdek vidéket bejárt, s megannyi hőstette végrehajtott... legalábbis ő így hiszi, de valamiért roppant hálásak a helyiek mikor maga mögött hagy egy vidéket. Legutoljára vérfarkast ölt ki zargatta a gazda birkáit. Senki nem merte felvilágosítani, hogy az öreg Burkus kutyának loccsantotta ki az agyát ki valójában a birkákat őrizte, s a lovagot ugatta oly serényen.

Egyéb információk:

Szinte győzhetetlen, s bizonyára sok fejfájást okozna a gonosz erőinek ha képes lenne felismerni azokat, nem pedig mindenféle kicsavart módon pont hogy őket hiszi legtöbbször jónak... Alapvetően igyekszik, hogy senkiben ne okozzon kárt. Még az éles kardját is lecserélte egy méretes buzogányra mondván az sokkal kíméletesebb hisz csak zúzott sebeket okoz, nem úgy mint egy éles kard. Nos erről a csont törött, és koponya lékelt ogre csapat másképp vélekedik kiket maga mögött hagyott az Anwarionba tartó úton.
Hűséges társa Kacsa a harci mén, ki általában unottan nyammog némi szénát, vagy cukorrépát míg gazdája produkálja magát. A lónak feltételezhetően több esze van, legalábbis arra enged következtetni, hogy mindig forgatja a szemeit míg lovasa éppen szélmalmokkal számol le...