Kinézet:

Egy átlagos 40 év feletti külső, egy átlagon felüli kisugárzással. A váll fölé érő mogyoró barna haj, az alacsonyan ülő, dús, egyenes szemöldök, a már majdnem feketébe hajlóan barna szemek és az ápolt, most már hosszabban és fonva hordott szakáll egyáltalán nem kiemelkedő, még is van a vonásaiban valami kellemes jóképűség. Férfiasan keretes az arca, az orra egyenes, az ajkai vékonyak. A tenyerein a bőrkeményedések jelzik, hogy nem hivatalnoki munkája van, és ha az arcán nincs is sebhely, teste többi részét bestiális karmolások hegei terítik be. Termetre 190cm körül van, széles a válla és rendkívül erős, ez a bőre alatt mára erősen látszó izmoknak is betudható, de korábban, soványabb állapotban is erősebb volt egy harcosnál. Nyáron len és vászon ruhákat hord, télen bőrt és szőrmét.
Kinézete akkor változik meg igazán, ha éhes lesz, vagy vérszemet kap. Akkor íriszeinek sötétje világító vörös lesz, szeme fehérje pedig elfeketedik. Fogai közül szemfogai és az első kisörlői hegyesebbek és valamivel hosszabbak: de nem feltűnően. Hangja kellemes, kissé talán rekedtes bariton. Kiállása határozott, nyitott, már-már kihívó. Hátán pallos és rövid kard, köpenye alatt éles tőr. Bal keze kisujján rubintból faragott sárkányfejes, arany foglalatos pecsét gyűrűt hord, amelyen a rubint keresztben megrepedt.

Jellem:

Régebben sokkal nyitottabb volt, mert könnyen elegyedett beszélgetésekbe és szívesen cserélt tapasztalatokat, de önmagáról még is keveset osztott meg mélyebben. Szereti irányítani azokat a szituációkat, amikbe belekerül, amin pedig nem tud alakítani, abból igyekszik kimaradni. Általában semleges, szereti egy lépés távolságból nézni a dolgokat, és akkor szólni bármihez, ha a véleményét kérdezik. Mostanában túl nyers tud lenni a modora, akár bicskanyitogatóan önfejű és makacs. Zárkózottabb, oda szúrós, de általában nem kíván rosszat senkinek. Az élni és élni hagyni elven él. Nem veti meg a jó borokat és a különféle szeretőket, ő nem válogat nemek között, ha rövidtávú szeretőkről van szó... Már pedig mindig azokról van szó.

Előtörténet:

Már ekként született. Elzártan, magasan a hegyekben, egy olyan közösség tagjai között, akik fanatikusan tekintettek fel családjára. A Draegan név lassan tört utat magának a köztudatba, mint drágakövekkel foglalkozó nemes család híresültek el, de a mélyebb dolgokról csak az igazán közeli emberek tudtak. Akik pedig az információ birtokába jutottak, azoknak nem volt döntési joguk: vagy szolgáltak, vagy hirtelen eltűntek, tragikusan meghaltak. A Draegan család titka sok száz éven keresztül megmaradt a fanatikusoknak hála, akik már majdnem istenként tekintettek a családra hatalmuk, hosszú életük, bölcsességük és önmegtartóztatásuk miatt. De minden jó véget ér... Főleg, ha az aktuális utód nem kívánja folytatni a családi hagyományt, és helyette világot akar látni. Marcus gyerekkora óta a kisvárosban élt. Majdnem mindenkit névről ismert, szinte már a város összes repedésének számát is meg tudta volna mondani, annyi ideje volt számolgatni őket, ugyan is más feladata nem volt: tanulni és meghúzni magát. Lázadó fiatalként nehezebbé tette szülei életét, és összezavarta a bárányokat. Evett, amiből akart, tekintet nélkül az akaratra. A kapcsolata kezdett megromlani a családjával. Ő volt a kukacos alma a fán, a fekete bárány a fehérek között. Persze, szolgáltatta is rá az indokokat szüntelen, mert korlátozták szabadságát, és emiatt ő egyre inkább rászokott a vérre, egyre gyakrabban, egyre többet akart, még ha nem is lett volna szüksége rá. Végül mikor többeket is életveszélyesen megharapott, majd hetykén a családja elé állt, döntés született azok részéről. A hegy mélyére száműzték egy kőkoporsóba a vértől függő vadat, mert megölni még se akarták az akkor még egyetlen fiúkat.
Több száz év fogságában van ideje kijózanodni és egy kicsit meg is őrülni még egy vámpírnak is. Így hát az első tette szabadlábon a bosszú volt. Anyját, és az azóta született húgát hagyta csak életben, majd távozott otthonából, hogy felfedezze a világot, amelyet óvni akartak tőle.
Sokfelé sokféle alakkal találkozott, és tanult. Lassan, de benőtt a feje lágya, a vadászok miatt pedig inkább meghúzni szokta magát, mint kitárulkozni.

Azóta rátalált a kúriára. Benne ismerősökre, barátokra, majd szerelemre lelt. Utána kihívások, megannyi döntés, függés és ballépés követte egymást. Talán ha nem hazudott volna soha magának, méltó módon be is tudja itt fejezni a dolgait, ám anyjának megjelenése számára is meglepő volt. Egyik napról a másikra távozott vissza északra, a hegyekbe, hogy rendet tegyen otthon: úgy tűnik, a fiatalság átka a bolondság, és az, hogy a húga is hasonló útra lépett, mint ő korábban. Csak hogy sokkal nagyobb mértékben. Eleinte csak rivalizálás kezdődött kettejük között, a fanatikusok győzködése egyik, vagy másik oldalról. A végén nyílt konfliktus alakult ki, amelynek a vége vérontásba torkollott. Ha nem lenne titok a létezésük, bizonyára ballada is készülhetett volna a testvérpár bestiális csatájáról. A sors fintora azonban, hogy hiába győzte le húgát anyja kérésére, a korábban már más "politikai" nézetekről meggyőzött fanatikusoknak ez csak igazolás volt mindenre, és egyre jobban kezdték elterjeszteni ezt a "kórt". A végén ők maguk üldözték el korábbi isteneiket, Marcus viszont egyáltalán nem bánta, hogy a korábban szolgáknak használt emberek végre kiálltak önmagukért. Visszatért a csatangoló életmódjához, és habár megjárta a tengereket és a messzi vidékeket, most, némi pihenésre vágyva újra visszalátogatott a Kúriához.

Egyéb információk:

A Draegan család egyike azoknak a vámpírcsaládoknak, amelyek az erejüket nem félholtságukból kapják, hanem mágikus felmenőik okán, éppen ezért akár bizonyos vámpírcsaládok leszármazottaival is gyermeket képesek nemzeni. Továbbá emiatt van az, hogy - ha allergiás is rá hosszútávon -, nem pusztul el a napsugaraktól: sokkal gyorsabban ég le másoknál, és az ő bőre különösen gyorsan hólyagosodik tőle. Táplálni a vér táplálja, attól lesz erős és egészséges, de képes szilárd étket fogyasztani - fokhagymás ételeket különösen szereti -, bár az nem enyhíti gyomra korgását. A vér függővé is tudja tenni.
Minél erősebb mágikus hatalommal rendelkezik a donor, annál ízletesebbnek hat az ő szemében, ezért erősebben hat rá. Eleinte képes lehet kordában tartani, de egy igazán különleges alany esetén már a második alkalommal függés és indokolatlan agresszió alakulhat ki, ha nem kapja meg azonnal az adagját: megvadulhat éhségében, amely veszélyes szituációkhoz vezethet. Mint minden függőségről, erről is le lehet szokni, de az bizony időbe telik. Az ereje, gyorsasága és érzékei alapvetően felülmúlja egy emberét. Ha koncentrál, egy vár, vagy mező másik feléből meghallja az egér szívdobogását, vagy a széllel érkező egy csepp vér illatát is megérzi. Sérti, égeti bőrét az ezüst, azokkal tartós sebeket lehet okozni rajta, az ezüst tükrökben nem látszódik a tükörképe, de köszöni, jól elalszik a puha ágyon is. Habár alapvetően gyorsan gyógyul, a vérivás felgyorsíthatja ezt a folyamatot. Mágikus lénytől származó vér sokkal hamarabb, sokkal látványosabb gyógyulást képes elérni. Nem, vagy igen nehezen tud megbetegedni, a másfajta emésztése miatt a mérgek fogyasztva alig hatásosak, vérbe juttatva a regenerációjától függően hat rá, de egyáltalán nem halhatatlan, és ha nagyon lassan is, de öregszik (fajtája átlagosan 1500-1700 évig él). Képes egy időre szürkés-fekete köddé változni, és meghívás sem kell ahhoz, hogy betörjön valakihez. Habár van megbűvölésre képessége, amelyet faja az áldozatok együttműködésének elérésére használ, általában nincs szükség arra, hogy éljen a hatalmával: egyébként is el szokta csavarni mások fejét, akik aztán önként hajtják oldalra a fejüket.
Képes egy szörnyeteg képét felvenni: bizonyos sérülések esetén önvédelmi mechanizmusként akaratán kívül is képes átváltozni. Még soha nem látta magát úgy, de a leírások alapján egy lónagyságú denevér és gyík keveréke. Habár klánjának és a sárkányoknak semmi közük egymáshoz, valaha még is hozzájuk hasonlították őket, innen a család neve és címére. Ebben az alakban állatiasabb, ösztönösebb, röpképes, gyorsabb erősebb és halálosabb. Hátránya, hogy ha felveszi az alakot, roppant nehéz rávennie magát, hogy visszaváltozzon, mert ösztönből fakadóan érzi jobban magát így.
(Bestiális alakja: https://www.artstation.com/artwork/DAkLLe
https://cdnb.artstation.com/p/assets/images/images/040/798/655/large/vertpaint-studios-deadhaussonata-werebat-02a.jpg?1629905497 )